Rozsdafoltos falevelek,

Elsuhant a nyár veletek.

Halványra vált a napsugár,

Útra kélt már pár gólyapár.

Katáng kórót görget a szél,

Fuvallata őszről beszél.

A vadludak V-é alakba

Szerveződnek alakzatba.

Esőfelhők gyülekeznek,

Este rendre megerednek.

Reggel meg a sűrű ködben

Vadkan hada csörtet körben.

Egerészölyv a magasból

Pásztázza a csőrbe valót.

A fácánkakas zajt verve

Rebben fentre megijedve.

Őszbe fordult már a határ,

Elfáradt a látóhatár.

Lepihent a kánikula,

Köntöse hót lyukas gúnya.

Óh, te végtelen természet,

Eredeti hű művészet!

Te mindenek teremtője,

Éltetője, s temetője.

Debrecen, 2009. október 4.