A nomád állattenyésztok életmódja bizonyos idoszakonként vándorlási hullámokat indított el. Az “országút”, amely Ázsiából Európa felé haladt, átment Etelköz területén, s ez állandó veszélyforrást jelentett. Etelköz földrajzi helyzete ugyanis gazdasági szempontból nagyon kedvezo volt, de nem voltak jól védheto határai. A sík terület átjáróházzá válhatott, vagyis nem jelentett biztonságot. A konkrét gondot az 890-es évek elején meginduló arab támadás jelentette, melynek hatására a besenyok 895-ben átkeltek a Don folyón, és megtámadták az ott élo magyarságot. A besenyok gyors gyozelme annak volt köszönheto, hogy a magyar fosereg Árpád vezetésével nem tartózkodott Etelközben. Mindemellett a Kárpát-medence helyzetét is érdemes megvizsgálnunk. A magyarságnak egészen biztosan voltak ismeretei errol a területrol, hiszen a nyugat felé induló kalandozó hadjáratok már862-ben megkezdodtek. A terep tehát ismeros volt, s a Kárpát-medence hatalmi viszonyai is nagyon elonyösnek látszottak. A Duna osztotta ketté a területet, melytol nyugatra a frankok, keletre pedig a bolgárok kezében volt a hatalom. A magyarok szerencséjére mindkét birodalom peremvidéknek tartotta a Kárpát-medencét.

A harmadik hatalom a Dunától északra elterülo morva fejedelemség volt, mely I. Szvatopluk († 894) uralma alatt élte fénykorát. A földrajzi elonyök szintén csábítóak lehettek. Etelközzel szemben ez a vidék hegyekkel zárt, tehát jóval könnyebben védheto. A legelok, termoföldek pedig még az eddigieknél is gazdagabbak voltak. A honfoglalók nem találhattak itt túlzottan nagyszámú népcsoportot sem.

A Honfoglalás eseménytörténete

A 895. évben két fontos esemény történt. Az egyik a magyarok segítésnyújtása volt Bizáncnak a bolgárok ellen, a másik pedig az a besenyo támadás, mely az év második felében az Etelközben maradt magyarságot is az új területre uzte. A támadás 895 nyarán történt, és Simeon bolgár cár – aki átmenetileg békét kért a bizánciaktól-, ezt arra használta fel, hogy bosszút álljon az ot korábban megtámadó magyarokon. A besenyo támadás következtében az Etelközben maradt törzsek szó szerint bemenekültek a Kárpát-medencébe. Teljesen rendezetlenül, az erdélyi hágókon és foleg az Al-Duna mentén jutottak be Erdélybe. Ez utóbbinál támadtak Simeon csapatai, s a területért hatalmas küzdelem folyt ( az értékes sóbányákért ), mely végül magyar gyozelemmel ért véget.

896 és 899 között történt meg a magyarság ideiglenes berendezkedése a Dunától keletre eso területeken, s a katonai eroket teljesen leköthették a belso küzdelmek, hiszen ez ido alatt semmiféle feljegyzésre méltó külföldi hadjáratban nem vettek részt. Pannónia elfoglalását (900) több esemény megkönnyítette. Szvatopluk halálát két fiának trónviszálya követte, ami meggyengítette a morvákat. Emellett a keleti frankok uralkodója, Arnulf itáliai hadjárataihoz felbérelte a magyar sereget. 899-ben a magyarok el is jutottak Észak-Itáliába, s az ott uralkodó Berengár királyt legyozték. Ezután egy évig szinte akadálytalanul kalandoztak a Pó-síkságon. Az itáliai kalandozás közben megváltozott a politikai helyzet Pannóniában. Ismételten kiújultak a frankok és a morvák közötti harcok, melyek zurzavart idéztek elo a területen. Ráadásul 899 végén meghalt Arnulf, s ezzel érvényét vesztette a magyarokkal kötött szerzodés is. A 900-ban hazafelé igyekvo magyar kalandozók csak pusztították a területet, majd a keletrol érkezo Árpád csapatainak segítségével szinte harcok nélkül foglalhatták el egész Pannóniát, majd megszerezték a Dunától északra fekvo, korábban morva területeket is, s ezzel 900 nyarára az egész Kárpát-medence a honfoglalók kezébe került.