Tegnap még fogtam a kezét,
Éreztem a jelenlétét,
Mára eltűnt, s maradt a magány,
Végig gondolva ez az én hibám.

Nem múlik el pillanat hogy ne rád gondoljak,
Fejemben az emlékek egyre csak suhannak,
Üres az ágy, már nem vagy itt velem
Zokogva kelek reggel mert kellesz nekem.

De erősnek kell lennem,
Jobb lesz neki nélkülem,
El kell engednem,
Még ha ez fáj nekem.

Éget a bűntudat,
Belülről őröl,
Kettétört a szívem,
S egy világ összedőlt.