Elszakadt a fától

a megsárgult falevél.

Véget ért élete,

megcsípte a dér.

Pörögve, forogva

érkezik a földre.

Keserves, fájó

panasz, árad belőle.

Nemrég volt tavasz

s, én fiatal levélke.

Napfényben fürödtem,

táncoltam a szélben.

Ezüstös ruhát kaptam

a holdsugártól.

Aranyos zöldet,

a tündöklő naptól.

Ha poros voltam,

esőben fürödtem.

Majd a nap sugaraival

törölköztem.

A harmatcseppek,

mind igazgyöngyök,

tündököltek rajtam.

Tegnap még szikrázott a napsugár
Kerestük az árnyékot adó fák lombját.
Ma elbújt a Nap a sötét felhők mögé
Hiába csalogatjuk, nem jő onnan elő.

Tegnap még alig ruhában pihegtünk
Ma jól felöltözve fázunk és didergünk
Tegnap még kértük az égieket
Küldjenek esőt hozó fellegeket.

Kérésünk meghallgatásra talált
Kaptunk mennydörgést, villámlást.
A felhők megnyitották csapjaikat
Eső áztatja most a dombokat.

Holnap már újból könyörgünk
Ó Uram! Jó időt adj nekünk.