Megérkezett December
az Álom hava,
Csendben várakozunk
a karácsonyra.

Az adventi időben
várjuk a csodát,
Mint gyermekek
a jó öreg Mikulást.

A természet pihen,
tavaszig alszik.
Hófehér takaró
mindent beborít.

A madár sereg,
élelemért koldul,
Éhes az őzike,
éhes a kisnyúl.

Ne sajnáljunk tőlük
pár szem eleséget,
mert ők is részesei
az életünknek.

Most van ideje
a malacvágásnak,
Szilveszterkor,
a nagy vidámságnak.

Boldogok vagyunk,
túléltünk egy évet.
Csak remélni merjük,
az új egy kicsit jobb lesz!

Köszöntünk November
Enyészethava
Berregve érkeztél
mindent letarolva.

Már az első napodon
temetőkbe indulunk
Gyertyáink fényénél
halottainkra gondolunk.

Deres hajnalidon
dideregve fázunk
Hideg szél cibálja
a nagykabátunk.

A fák kopasz ágait
ködfátyol takarja
Varjak fekete serege
gubbaszkodik rajta.

Ritka vendég nálad
a fénylő napsugár
Kéményeink füstje
az ég fele száll.

Jó meleg szobában
pihenjük a munkát
Kint hideg eső veri
az ereszcsatornát.

A csodás ősznek vége,
emlékünkben él.

Elszakadt a fától

a megsárgult falevél.

Véget ért élete,

megcsípte a dér.

Pörögve, forogva

érkezik a földre.

Keserves, fájó

panasz, árad belőle.

Nemrég volt tavasz

s, én fiatal levélke.

Napfényben fürödtem,

táncoltam a szélben.

Ezüstös ruhát kaptam

a holdsugártól.

Aranyos zöldet,

a tündöklő naptól.

Ha poros voltam,

esőben fürödtem.

Majd a nap sugaraival

törölköztem.

A harmatcseppek,

mind igazgyöngyök,

tündököltek rajtam.

Tegnap még szikrázott a napsugár
Kerestük az árnyékot adó fák lombját.
Ma elbújt a Nap a sötét felhők mögé
Hiába csalogatjuk, nem jő onnan elő.

Tegnap még alig ruhában pihegtünk
Ma jól felöltözve fázunk és didergünk
Tegnap még kértük az égieket
Küldjenek esőt hozó fellegeket.

Kérésünk meghallgatásra talált
Kaptunk mennydörgést, villámlást.
A felhők megnyitották csapjaikat
Eső áztatja most a dombokat.

Holnap már újból könyörgünk
Ó Uram! Jó időt adj nekünk.