Elszakadt a fától

a megsárgult falevél.

Véget ért élete,

megcsípte a dér.

Pörögve, forogva

érkezik a földre.

Keserves, fájó

panasz, árad belőle.

Nemrég volt tavasz

s, én fiatal levélke.

Napfényben fürödtem,

táncoltam a szélben.

Ezüstös ruhát kaptam

a holdsugártól.

Aranyos zöldet,

a tündöklő naptól.

Ha poros voltam,

esőben fürödtem.

Majd a nap sugaraival

törölköztem.

A harmatcseppek,

mind igazgyöngyök,

tündököltek rajtam.

És én boldog voltam,

nagyon boldog voltam.

Hallottam a gyerekek

vidám kacagását.

Láttam a szerelmesek

ábrándos mosolyát.

A fáradt bogárkák,

rajtam pihentek.

Hosszú útjukról,

szívesen meséltek.

Most mindennek vége,

lehullok a földre.

Száraz avar leszek,

mint a többi levélke.