Turi Márton:

Egy szemtanú hitelességével

A Világháború után elszenvedett sérelmei miatt Magyarország a Tengelyhatalmak oldalára állt. Bár a  II. Világháború küszöbén nem is avatkozott be a háborúba. Aminek az egyik oka a fölkészületlensége volt.

A németek nem találták kielégítőnek a német-magyar fegyverbarátságot, ezért 1944 március l9-én megszállták Magyarországot. A jelentősebb posztokon, így a rendőrségeken a Gestapo irodák, (intézkedési hatáskörrel) a vasútállomásokon pedig az állomásfőnökségek német főnököt, vagy megfigyelőt kaptak.

 A XX. század folyamán Románia másodszor árulta el a fegyvertársát Németországot:  amikor 1944. aug. 23-án átállott a Szovjetunió oldalára. Az árulással megszerzett repülőgépekkel elkezdte az erdélyi városok, főleg katonai létesítményeinek bombázását. Tanúja voltam - a meglepetésszerű támadás után Nagyváradon még a földről fölsszállni sem tudó Messerschmidtek és a csapatszállító Gigantok roncsainak látványának.                                                                                            Volt kísérlet azonnali ellentámadásra Torda felől Arad irányába egy erőteljes ellenakcióval. Fő céllá vált az észak–erdélyi egérfogóból - a harapófogóból - a két hadsereg, ember és anyagi állományának a  megmentése, és ugyanakkor  nagy gond lett ekkorra már a  balkáni hadsereg kimentése is.

A romániai események hatására a vasútállomásokon megtiltották a személyjegyek kiadását nyugat felé.
Hirtelen káosz lett felénk. Némiképpen tisztázódott a kép. Barátommal, a menekült, lakó- és osztálytársammal  hamarosan tisztáztuk, hogy nekünk nincs itt, Nagyváradon semi  keresnivalónk.

El innen,- nyugatra !

Többszöri kísérletezés után jó néhány nap elteltével szept.elején egy-egy hátizsákkal és kézitáskával valahogyan sikerült egy  figyelmetlenül őrzött,  zsákmányolt dolgokat vagy sebesülteket szállító német  tehervonat  fékezőfülkéjében megbújni.

Szajolig meg sem állt a vonat.                                           
Ott aztán gyorsan lecövekelt se előre se hátra.
Elhagytuk a vonatunkat. Nézelődtünk. Az állomás egy hatalmas zsibvásár  volt. Sokezer ember zsúfolódott itt össze.   Az állomáson garmadában álltak a mozdonyok nélküli tehervonatok.

                  A szajoli vasutállomás még épen…    

          …  és a bombázás után  

Tele és tele a mindennapi életükre berendezkedett családokkal, vagyonukkal, bútoraikkal, állataikkal. Mentettek mindent  az oroszok és a közigazgatás beindítására annak idejen odaküldött tisztviselők, a románok bosszúja elől. 1943-ban, de főleg 1944-ben 12 x vagy 14 x érte angol-amerikai légitámadás  magát Szolnokot is. Nyilvánvalóan a támadások elsősorban a hidakat és az állomásokat , a vasutat érték. A támadások általában sikeresek voltak. A bombázók kötelékben támadtak  nagy magasságból. A hidat eddig már 2-3x lebombázták, majd a visszavonulók felrobbantották.

Ahogy az ott lévő emberek mesélték, jelen esetünkben is éppen egy súlyos légitámadás után voltunk. Folyt a  híd javítása.

     
Szolnok Szajol MÁV vasúti–híd  a háborús újáépítés után

A várakozók között régi tanáraimmal és családjukkal is találkoztunk. Sokat ugyan nem tudtunk törődni egymással, mindenkinek megvolt a maga gondja. Csellengett a sok nép. Tették a mindennapi dolgaikat. A Vöröskereszt és a  Hadisegély időnként meleg ételt osztott.                                                                 Híre terjedt,  elkészült a hídjavítás,….csak nehogy jöjjön egy újabb bombázás. A szajoli oldalon mindkét vágányon  szolnoki  irányt célzó szerelvény állt. A katonavonaté az elsőbbség !  Elfoglaltuk a  szerzett helyünket a  fékezőfülkében, lapítottunk. Végre  elindultunk és hamarosan már a  szolnoki állomáson voltunk. Ott majdnem hasonló volt a helyzet, kivéve a kevesebb menekültet és több frontra induló katonai szerelvénnyt. A történet  egy része itt be is fejeződhetne, de nem véletlenül mutatom be a hidakat, mert majd később szóbakerül a jentőségük : 

Algyői vasúti híd a bombázás után

újjáépítve

.                                                                             

      A       balsai híd, amelyet a bombázások után

    már nem tudták felépíteni 

A Tisza  az országot  kétfelé választotta, és választja. A hidak voltak a két országrész összekapcsolásának fő pontjai , mégpedig a vasúti  hidak. Ezek békeidőben kielégítették  a személyszállítási és főleg a teherszállítási igények legjelentősebb hányadát.                                                                                                   Miután a MÁV ezidőben még csak egysínpáros volt, ez, és  a jelzett hidak  behatárolták  a forgalmat és határt szabtak a forgalom szervezésének is. Ezenkívűl a háborúban biztosítani kellett  még  a kapacitást  a Magyarországon áthaladó csapatok és hadianyagok forgalmának is. 

A közutak elmaradott képet mutattak: mindössze egy gyorsforgalmi út volt Ferihegyre és  egy betonút Szeged irányába. A többi szurkozott vagy makadam út volt. Bár a közúti szállítás jelentéktelenebb volt, de azért szép számmal  voltak közúti hidak is, ahol pedig nem volt híd, de szükséges lett volna, ott a kompok helyettesítették. Békeidőben ez nagyjából kielégítette a hazai igényeket és a szintén csekélyebb nezetközi szállítást.                                                                               Jóformán ezek voltak a működési nehézségek, de ezekkel akkor még egész könnyen megbirkóztak a közlekedési hatóságok.

1940-ben merőben megváltozott a helyzet. Visszacsatolták Észak-Erdélyt. Visszajött már a Felvidék egy része , és a Kárpátalja is.            
1940 novemberében német csapatok bevonultak Romániába, az olajmezők védelme ürügyén. Ezután, jött az Antonescu kormány, majd őszre Románia belépett a Tengelyhatalmak oldalán a háborúba és utána jött a mozgósítás is..

Németország nyugaton megszilárdította helyzetét, kelet felé fordult. Megszállta (?) Jugoszláviát 1941-ben. Emlékszem, virágvasárnapján Romániában zúgtak fejünk fölött a  Messerschmidtek Jugoszlávia felé. Majd, nem sokkal később Temesváron a Resicai úton napokon át néztem a fogolyként hajtott jugoszláv hadifoglyokat, az  esetleg a közötük  fogolyként hajtott nagybátyámat keresve. Valamerre északra, nem Magyarország irányába tüntek el ….

Működött a német diplomácia. Vagy ők, vagy a szovjetek lebombázták Kassát 1941 nyarán. Kinek volt az érdeke? Érdemes ezen elgondolkozni….Magyarországot belezavarták a háborúba. (A visszacsatolások ára? -a lakosság sohasem tudta meg az igazat, de talán a kormányzat sem.)

Korábban is már jelentősen terhelték a MÁV és a közúti szállításokat, az Erdély felé kiterjedt a szállítások. Különösen a biztonságot szolgáló Keleti-Kárpátokban végzett Árpád-védő vonalhoz szükséges szállítások .                                                                            Így a kialakult hadiállapot révén még jobban kuszálódott minden. Nagyváradon az állomásfőnökségen német tisztet láttam, gondolom azzal a feladattal volt ellátva, hogy a szállításokat felügyelje, vagyis A HADI SZÁLLÍTMÁNYOK ELSŐBBSÉGÉT BIZTOSÍTSA a MÁV-nál.

A közúti közlekedés gondja is súlyosbodott. Szekereken, kocsikon ki mivel tudott megkezdődött a lakosság menekülése nyugat felé. Jellemzően szeptember októbertől a vasút és a hidak, no meg a városok bombázása, a légi fölénnyel fokozódott. Közben már megjelentek a szovjet könnyűbombázók a Raták is, nem kevés zavart okozva, főleg a csapat-mozgásokban.

A gond  jelentős része a vasútnál, a közlekedésszervezésben, a menetrendek összeállításában (ha egyáltalán volt olyan) csapódott le. Hogy a vasúti menetrendeket, hogy kell szerkeszteni, olyasmit sohasem láttam, láttam azonban életemben egyszer egy iskola l7 osztályának az órarendjét megszerkeszteni. Ma is csodálkozom, akkor pedig nem is értettem. Gondolom, hogy valahogy így készül, csak sokkal komplikáltabb mert         figyelembe kell venni azt is,  hogy a vonatok nem csak egy irányban közlekednek, hanem szembe is. Ilyen esetben a két vonat között kell egy olyan állomásnak is lennie, amelyiknek két-három sínpárja van, hogy ott bevárhassák, vagyis elkerülhessék egymást. Mi van, ha csak akár három sínpár esetén teher vonat áll a harmadikon, a másikon egy félreállított áll a  mögötte jövő gyorsabb elhaladása biztosítása miatt, és mi van a szembejövővel ? Vagy vár az előző állomáson, vagy ha úton van, gyorsan visszatolat az előző állomásra ? A viszonyok ilyenek voltak.

Nekünk is egy napunkba került, amíg menekült diákként a minisztérium részéről kiutalt jászberényi gimnáziumunkba a folyton késő, egyébként menetrendszerűen közlekedő  vonattal eljutottunk.

Ezekután egy kérdésem volna itt: élethűen, becsülettel leírta-e már egyetlen vasúti szervező szakember az akkori állapotokat?      

Magam, írás- és adatgyűjtés közben a  interneten, az Izraelita, vagy Zsidó honlapon adatokat találtam. Tudtam és szemtanúja voltam, amikor március l9-én a németek megszállták Magyarországot. Az iskolákban a tanítás bejejeződött. A kollégiumi ellátás megszünt, csak  tengtünk-lengtünk. Végül lakásőrzési megbízást  kaptunk Horváth Ilona  híres szakácskönyv írónő és háztartási és főzőiskola igazgatónő és hugai házában. Ők nyugatabbra mentek, és a révükön végül még állást is  kaptunk. Közben április elején a zsidók részére elerendelték a sárgacsillag viselését. Ez nem volt véletlen, mert ekkorra már a németek által támogatott nyilasok vérszemet kaptak. Váradon szép számmal éltek zsidók. Egy alkalommal egy kis barátnőm,-űzletvezető volt egy nagyobb üzletben,- újságolta, hogy a tulaj átadta a boltot. Papírt csináltak róla. Ritkultak a sárgacsillagosok, talán Románia ,vagy más irányban a tehetősebbek, eltünedeztek. Ez lehet igaz és lehet nem is. A látszat ez volt vagy az is lehet,hogy legfeljebb kevesebben jártak az utcákon.   

Szorgalmas német tisztviselők által gyűjtött, föltehetőleg titokban őrzött adatokból jelezték (és valamelyik Zsidó honlap közölte), hogy Wesenmayer, a teljhatalmú birodalmi megbizott 1944 május 15-e és  júl. .9-e között levezényelte a  magyarországi zsidók Németországba való deportálásást. Mégpedig 147 vonatban. 437.000 zsidót deportáltak. Ennek a német tisztviselőnek az ilyen mérvű adatközlésén el kellene gondolkozni. (50-80 főt jeleznek egy vagonban /én 80-at számítok//) Adatokat találnának talán az utolsó nyugati magyar MÁV állomás adataiból, amelyek rögzítették a kimenő vonatok számát és milyenségét. Hány ilyen állomás volt ? Van itt azonban még más elgondolkoztató dolog is. A német hadvezetőségnek ekkor legnagyobb gondja nem a zsidó transzportok összeállítása volt, hanem csapatokat, hadianyagot szállítani az oroszok ellen, a Balkánról és az erdélyi zsákból, a bekerítésből kiszabadítani a katanonáit és hadi felszerelését.

A gondolathoz adalékként talán az igazság  alátámasztására: Ne gondoljunk egyébre mint, hogy Radnóti Miklós Boriból a szerbiai táborból gyalog  indult Magyaroszágon át Németország felé. Gyalog menetben  indultak vonultak, vonszolták magukat a nem rövid távon Németország felé. Kik voltak a kísérők ? Szánták  őket a szenvedések miatt ? Lehettek volna szívtelenek is és le is mészárolhatták volna az egészet, magukat pedig megszabadították volna az előttük álló nagyon hosszú meneteléstől. November 9-én Abdáig jutott. Ott kivégezték a beteg Radnótit ( a megbombázott győri kórház nem fogadta a beteg költőt) lehet, hogy  miután a kórház nem fogadta Radnótit, csak szánalomból szabadították meg a szenvedéstől?                  

A sikertelen okt. l5-i kiugrási kísérlet után, bennünket is mozgósítottak. A jászsági leventékkel Csorna környéki falvakba kerültünk. Magam kerékpáros szakaszban szálláscsináló voltam. Csorna és Mosonszentjános között kerekeztem el egyik alkalommal egy hatalmas zsidó menetoszlop mellett. Elgyengült, összerogyott, öregember feküdt az  úton, már korábban elejtett hurkába tekert takarója hevert a közelében. Megálltam fölemeltem, a takaróját vele vittem és átadtam társainak, akik nem szívesen vették át, -megvolt a maguk baja-. Engem meg igen megszidtak a kísérő magyar és német katonák.

Ez két adat, egyiket hívatalosan igazolták, másiknak magam voltam tanúja. Hogy volt-e ebben az időben ehhez hasonló, azt nem tudom, de ez is igazolja azt, hogy a depotálások júl 9-re nem fejeződtek be, tehát hamisak Wesenmayer és a  Zsidó honlap adatai is. De véleményem szerint, hamis a 147 vonat is, mert ha 4o vagonos szerelvényeken szállítottak. Ez pedig hossszú vonat, mozdonnyal együtt 3-400 méter. Nem mellékes megjegyezni, hogy  kevés ilyen hosszú mellékvágány volt, ahol egy ilyen hosszú vonat félreállhatott volna, előnyt adva a sürgősebb német hadiszállitásnak….  Ezenkívül, ha vagononként a maximális nyolcvan személlyel számolunk, akkor is csak 470.000 embert tudtak deportálni vagonokban. Tehát ha a deportáltak összszáma 600.000 volt, akkor 130.000 ember gyalog hagyta el az országot….? Ez a szám megközelíti a II.Magyar Hadsereg létszámát.  Ezeket a számokat én a magam részéről elhiszem ha muszáj….Nem kérdezhetek vissza,mint ahogy a diák sem kérdezheti, hogy biztos ez Tanár Úr ? De azért mégis, nem valószínűtlen ?

Mialatt ez az hivatalosan kötelező intermezzó folyt, a lakosságunk tudta, hogy háborúvesztésben vagyunk. Időközben egy októberi vasárnap déli óráiban megjelent a Kormányzó Úr proklamációja a rádióban. Bejelentette, hogy elvesztettük a háborút és Magyarország befejezi, azt és kilép a hadviselők közül. 

Nagyjából három érdekcsoport volt akkortájban  Magyrországon                                                                                           a,) a Kormányzó és a köre, ők tudták, hogy vesztes hábolerú elé  nézünk.                                                                                              Hozzájuk tartozott a  főtisztikar akik között azonban nagyon sokan  voltak olyanok akik tiszteletben tartották a fegyverbarátságot.                                

Ezenkívül azok, akik magyar neveikkel (,de anélkül is) csak elmagyarosodottak voltak, és máshová húzott a szívük.(veszíteni   nem  akartak:  hittek  csodafegyverbe                                                                     b.)másik csoport  a   mindenáron   hatalomra  törő

  nyilasok  

c)és végül a kisebb létszámú és főleg rendbontással foglalkozó kommunisták.A szük kommunista réteké  szemet kapott , bomlasztott, bár nem sokan álltak közéjük bomlasztottak, romboltak 1944 okt.6.-án, az Aradidi 13 Vértanú emléknapján fölröbbantották Gömbös Gyula volt  miniszterelnök budapesti szobrát.        

Küldöttség ment  Moszkvába a különbéke megkötésének reményévele ( talán ilyenek összetételelben eleve reménytelen telen lett)                                                                                A                                                                                     De hirtelen nagyon megerősödött a harmadik erő ,a  Nyilaskereszetes  Párt is