A Magyarország feletti törvényes főhatalom Jézus-i eredete

„Az Úrnak hatalma van mennyben és a földön. Csak annak van valódi, megmentő hatalma, aki ezzel a hatalommal rendelkezik. A Menny nélkül a
földi
hatalom mindig kétértelmű és törékeny marad. Csak az a hatalom válhat a
jóra
irányuló hatalommá, amely a menny mértékének és ítéletének rendeli alá
magát,
vagyis Isten mértékének és ítéletének. És csak az a hatalom lehet
megbízható,
amely Isten áldása alatt áll.”[1]

Az Istentől származó törvényes földi hatalom öt Jézus-i tanításon alapszik, melyek
közül az első így szól:

„…ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod; legyen
meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” (Mt 6,9—10)

Jézus tehát kinyilatkoztatta, hogy a Teremtő Atya akarata szerint az emberiségnek olyan földi társadalomra van szüksége,
amely
leképezi az Atya Mennyei Országát, vagyis amelyben államilag is engedik
érvényesülni az Atya uralmát. Az ilyen földi ország pedig nem többpárti
polgári
demokrácia, hanem királyság, mert a Mennyben is egyszemélyi vezetés van,
az
angyalok és a megdicsőült lelkek nem választanak négy évenként új
isteneket,
igazságokat.

Az első Krisztusi tanítás tehát, mely a hatalomra is vonatkozik, az amint a Mennyben, úgy a földön is elve.

A legitim földi hatalomra is vonatkozó második tanítását Jézus Pilátus előtt nyilatkoztatta ki:

„Semmi hatalmad sem volna felettem, ha onnan felülről nem adatott volna neked.” (Jn 19,11)

Tehát az Istentől származó, földi hatalomra vonatkozó második elv a következő: Isten előtt
csak annak a földi személynek a hatalomgyakorlása törvényes, aki erre
felhatalmazását Istentől elnyerte.[2]

Jézust megkoronázták a Töviskoronával. Ezt a koronázást a Jézus feletti földi hatalmát törvényesen gyakorló Pilátus
azzal
pecsételte meg, hogy Jézus keresztjére a zsidók tiltakozása ellenére ezt
íratta:

„»Ez Jézus, a Zsidók Királya«”. (Mt 27,37)

Az Istentől származó földi hatalom átadása királlyá koronázással kell, hogy megtörténjen. Az Isten uralmának magát alávető földi ország
koronáján meg kell jeleníteni a hatalom és a jog forrását, Jézus
töviskoronázását, illetve kereszthalálának jelképeit. A Szent Korona
kupolája
keresztpánt, vagyis kereszt alakú, és a rajta lévő csepp alakú piros
kövek
Jézusnak a Töviskorona által és a kereszten kiontott vérét jelképezik. A
Szent
Korona nem csak a Töviskorona utóda, de Áron, illetve az őt követő zsidó
főpapok süvegéé is. A Kivonulás könyve írja:

„Készíts ezenkívül egy lemezt színaranyból, és a pecsétmetsző mesterségével vésd rá: »Az Úr Szentje«. Ezt aztán kösd egy
kékszínű zsinórra, legyen a süvegen, és feküdjön a főpap homlokára,…”(Kiv 28,36—38)

Amikor Jézust ártatlan bárányként tövissel megkoronázták és a kereszten maghalt, az emberiség és a zsidóság
bűneivel
együtt Magára vette a főpapi hatalmat is.

A Szent Korona homlokrészén is van egy arany lemez, melyen rajta van az Úr Szentjének képe, vagyis Jézusé. Ezért a Szent
Korona
Áron főpapi süvegének „jogutódja” is. Így a Szent Korona nem csak
királyi,
hanem főpapi korona is egyben.

Töviskoronázásával és kereszthalálával Jézus kiérdemelte az Atyától, hogy Ő gyakorolhat minden hatalmat az Égben és a
Földön. Feltámadása után, Galileában, a Tábor-hegyen többek között ezt
mondotta:

„»Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg
őket
az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra,
hogy
megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!«” (Mt 28,18—20)

A „minden hatalom” kifejezés természetesen a földi jogi hatalomra is vonatkozik, ami a Szent Korona esetében azt jelenti, hogy a Szent Korona
egyben
olyan jogforrás, olyan alapjogot, alaptörvényt tartalmaz, mely Jézustól
származik.

A törvényes földi hatalom harmadik elve tehát a következő:

Minden hatalom Jézusé, tehát minden földi államhatalom Neki van alárendelve. Ezért a
földi hatalmaknak kötelességük megteremteni azokat a törvényi
feltételeket,
amelyek alapján Jézus tanításai gyakorlattá válhatnak, parancsolatai
megvalósíthatóak.

Az a földi uralkodó, aki hajlandó megteremteni ezeket az állami, törvényi feltételeket, megalapozza azt a földi országot, amelyben az államhatalom
aláveti magát Jézus uralmának, mintegy Jézussal együtt uralkodik. Egy
ilyen
földi uralomnak, uruszágnak vagy
országnak létrejöttét Jézus Krisztus Szent János apostolnak
megjövendölte. (Jel
20,1—6)

Ahhoz, hogy ez az ország létrejöhessen, Jézus megosztja a világ feletti főhatalmát
arra kiválasztott földi testvéreivel. Szent Pál apostol így ír a
galatákhoz
címzett levelében:

„…amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született,
és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak,
megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot. Mivel pedig fiak
vagytok,
Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: »Abba, Atya!«
Tehát
többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az
Isten
által.” (Gal 4,4—7)

Istentől származó földi hatalmunkat tehát fogadott fiúságunk és örökösségünk jogán
kapjuk.

A törvényes földi hatalom negyedik elve tehát az, hogy Isten saját hatalmából
átad földi személyeknek, és ez egyfajta hatalommegosztás.

Szent István magyar király volt az egyik olyan földi személy, aki kapott Jézus hatalmából. Szent István király az egyetlen földi uralkodó, aki vállalta
és
megteremtette a törvényi feltételeit Jézus azon földi országa
megalapításának,
melyben „éltek és uralkodtak Krisztussal
ezer esztendeig” (Jel 20,4). Ehhez a munkához a pápától megkapta a
Szent
Koronát, mely által küldetéséhez Istentől származó hatalmat és erőt
nyert. A
világi hatalom és a Szent Korona mellé II. Szilveszter pápától
apostol-hatalmat
is kapott. Hartvik püspök ezt írja:

„Azonfelül keresztet küldött a királynak, mintegy az apostolság jeleként, így szólván: »Én apostoli vagyok, ő
viszont
méltán Krisztus apostola, ha Krisztus annyi népet térített meg általa.
Ezért
rendelkezésére bízzuk, miként az isteni kegyelem őt oktatja, az
egyházaknak és
népeiknek mindkét törvény alapján történő igazgatását.«”

A mindkét törvény alapján történő igazgatáson az országnak az egyházi és világi törvények szerint való kormányzását kell
érteni. II. Szilveszter pápa Szent István királyt felruházta azzal a
joggal,
hogy alkalmazhatja az Egyház törvényeit, illetve alkothat egyházi
törvényeket
és kormányozhatja a magyarországi Egyházat. Ez pedig püspöki
hatalmat
jelent az apostol-királynak!

Szent Istvánnak tehát világi és egyházi, királyi és főpapi hatalma is volt, mintegy
„második Melkizedek” uralkodhatott országában Jézus teljhatalmú földi
helytartója,
vagyis Jézus felhatalmazásából.

Szent Péter apostol Jézustól megkapta az oldás és kötés feletti főhatalmat is, ami
utódaira szállt át, és II. Szilveszter pápa, Szent Péter utódaként ebből
a
hatalomból is átadott Szent Istvánnak. Ez azt jelenti, hogy minden olyan
törvény, amit Szent István Istennek a Földön eljövő Országáért, vagyis
szent
céllal alkotott, olyan földi kötésnek
számít, amit a Mennyben is megkötöttek,
elfogadtak. Tehát Szent Istvánnak ezek a törvényei hatályon kívül nem
helyezhetők, és betartásukat Isten számon kéri a magyarságon.

A Földön egyetlen olyan állameszme és alaptörvény létezik, mely megfelel Jézus
követelményeinek: Szent István Intelmei.

Az Intelmek egymagában állameszme, egyházjogi, államjogi és misztikus mű, világi és misztikus alkotmány,
apostoli
alaptörvény, mely Szent István királynak a magyarsághoz szóló
Tízparancsolata.

Most nem részletezem az Intelmeket,
csak azokat a lényegi pontjait emelem ki, melyeket a magyar
alkotmányosság
szempontjából a legfontosabbaknak tartok.

Az első Szent István-i államjogi elv és alaptörvény szerint országa, vagyis a
Kárpát-medence kötelező államformája a fent idézett Jézus-i tanításokon
alapuló
királyság. Az állam első kötelessége pedig az apostoli hit mindennel és
mindenkivel szembeni megőrzése. Más hitek állami és törvényhozói
támogatása
tilos.

A második Szent István-i alaptörvény értelmében a magyar állam második
legfontosabb
kötelessége Jézus Krisztus Titokzatos Testének, az Egyháznak mindennel
és
mindenkivel szembeni megvédése, megőrzése. Más egyházi jellegű
szervezetek
támogatása tilos.

A harmadik Szent István-i alaptörvény biztosítja a főpapság azon alkotmányos
kötelességét, hogy az Egyházban a lelkeket Isten útján tartsa, és ennek
érdekében felügyelje az államot is, hogy az is Isten törvényei szerint
működjön.

A negyedik Szent István-i alaptörvény előírja, hogy az ország közigazgatását a
testvériség, valamint az egyenlő állapotban való születés alapján kell
végezni,
és hogy a honvédelem egyetemes kötelesség.

Az ötödik Szent István-i alaptörvény kimondja, hogy a jogszolgáltatás, az
ítélkezés a
királyi hatalom alá tartozik, tehát a bíróságok nem lehetnek
függetlenek.

A hatodik Szent István-i alaptörvény előírása szerint az ország kötelessége
idegenek
befogadása, hiszen ez Jézus irgalmassági parancsán alapszik. Ám a
befogadottaknak tudásukkal, katonai erejükkel építeniük kell az
országot,
amelynek hitét, törvényeit kötelesek elfogadni, hogy az így megerősödött
ország
a külföldiek támadó kedvét elvegye.

A hetedik Szent István-i államjogi elv és alaptörvény rögzíti, hogy a magyar
törvényhozásnak királyi tanácsból és országgyűlésből kell állnia, a
képviselőket alkalmasságuk szerint kell választani, természetesen a
területi
elv alapján. Pártokra nincs szükség, mert az Egy Isten egy igazságának
és
rendeleteinek megvalósítását kifejezetten gátolják a többpárti hatalmi
viták.

A nyolcadik Szent István-i alkotmányjogi alapelv és alaptörvény szerint Magyarországot magyar módra kell
kormányozni, őseink hagyományai, valamint a Szent István teremtette
hagyományok
alapján. Őseink hagyományai: a keleti birodalmak ún. katonai
demokráciája, a
kaukázusi keresztény királyságok mintái és a Vérszerződés. Szent István
hagyományai az Intelmek törvényként való tisztelete, a tökéletes
Szűz
Mária-tisztelet, és végül az ún. felajánlással, valójában örökbeadással
Szűz
Mária Magyarország feletti főhatalmának elfogadása.

A kilencedik Szent István-i alkotmányos alapelv az imádság, illetve a Jézus
tanításán alapuló vallásosság gyakorlása, az Istennel való rendszeres
kapcsolattartás Isten vezetésének elfogadása céljából.

A tizedik Szent István-i alkotmányos parancs, intelem a keresztény erények
gyakorlása, az államban és a társadalom legszélesebb rétegeiben
egyaránt.

Miután Szent István megalkotta annak az országnak az alaptörvényét, melyben létrejöhet Jézus földi
uralma, örökérvényűvé és hatálytalaníthatatlanná tette azt.