Prológus:

Telos történelme első sorban Lemúriával függ össze. Ez a történelem ie. 4,5 millió éve kezdődött, és Atlantisz bukásával ért véget, időszámításunk előtt 12000-ben. Ez a hatalmas szárazföldi terület a Csendes-óceánon helyezkedett el, a mai Hawaii, a Húsvét-sziget, Ausztrália és Új-Zéland együttesen alkotta. A keleti partjaiból mára Kaliforniai és British Columbia maradt.

A lemúr faj emberiségének tudata az ötödik dimenzióban mozgott, az ez alatt lévő dimenziókat pedig úgy művelték, mint a kerteket. Ez a faj más galaxisokból származó lények hibridje volt, mint pl. a Szíriusz vagy az Alpha Centauri.

A lemúriaiak létre akarták hozni azokat az állapotokat, amit mi „paradicsomi”-nak neveznénk.

Ezt nem minden nép tartotta szerencsésnek. A Nefilimek, akik kb. ie. 450.000 éve érkeztek a Földre, a lemúr faj leigázására törekedtek, mert hatalmi törekvéseiket gátolták. Ez nem sikerült, mivel a Lemúriában élők tudata fejlettebb volt a betolakodókénál. A régi Atlantisz papjai pedig kifejezetten ellenezték.

Mintegy 25.000 évvel ezelőtt, a két nagy civilizáció, Atlantisz és Lemúria harcban álltak egymással, mivel teljesen más volt az ideológiájuk. Lemúriában elterjedt nézet volt, hogy minden entitásnak a saját ütemében kell fejlődnie, külső beavatkozás nélkül, saját belátásai és tapasztalatai alapján. A lemúriaiak így kevésbé kialakult kultúrák fejlődésébe soha nem avatkoztak bele, csak a lelki és szellemi fejlődés lehetőségét hagyták nyitva, biztosítva ezzel a továbblépés alternatíváját. A jobb agyféltekés technológiát részesítették előnyben. Ám természetesen, ez is csak egy volt a földi civilizációk közül. Hanyatlásuk a nemek szétválasztásával kezdődött, amikor is földönkívüli és atlantiszi mágusok tanácsára - és segítségével - létrehozták a mai emberiség egyik prototípusát.

Az atlantiszi mágusok viszont úgy vélték, hogy ezeket az alacsonyabb civilizációkat ellenőrzés alá kell helyezni, valamint be kell avatkozni a kultúrájukba, rohamos fejlődést biztosítva ezzel az adott népnek. Atlantisz papjai folyamatosan építették be a technológiájukba más idegen csillagok lényeinek technológiáit, mely bal agyféltekés találmányok alkalmazásán alapult. Atlantiszban a földönkívüli és földi fajokat céltudatosan egyesítették, ezzel a saját pusztulásukat is előkészítve. Az egyik harcos földönkívüli faj genetikája domináns lett az atlantiszi leszármazottakban, az erőszak hullámai mindent elöntöttek. Harcot kezdeményeztek más kultúrák ellen, Lemúria ellen nukleáris fegyvereket vetettek be. Az ördögi fegyver az egész bolygót tönkretette.



A körülbelül 15.000 évvel ezelőtti nagy háború elpusztította tehát Lemúriát, papjaik a föld alatt kerestek menedéket, Shamballában, a föld alatti civilizációk fővárosában, az Egyetemes Szerzet földi központjában. Engedélyt kaptak, hogy megépítsék Telost a Mount Shasta alatt, hogy megőrizzék civilizációjuk maradékát. Az emberek élete abban az időben 20.000-30.000 évig tartott. A lemúriai papok meggyőzték az Egyetemes Szerzetet arról, hogy a korszak, melyben éltek, az emberiség számára nagyon fontos. Létrehoztak tehát egy könyvtárat, mely tartalmaz minden fontos eseményt annak tanúságaként, hogy a háború és az agresszió mily borzalmas pusztulást hoz az emberiségre. Egy másik helyen, a Nagy Csarnokban (mely a Nagy Piramis alatt helyezkedik el kb. két mérfölddel) tárolják az Emberiség összes találmányának terveit, valamint a prototípusokat is. A több ezer szerkezetnek és különleges találmánynak ez a gigantikus csarnok ad otthont, amelynek személyzete egy hét szintes városban lakik a csarnok fölött.

Ekkor kaptak engedélyt, hogy megépítsék Telost. Egy másik nukleáris háború következtében Atlantisz utolsó maradéka is ide menekült kb. 12.000 évvel ezelőtt, ezzel eltűntek a nagy civilizációk utolsó képviselői is a Föld felszínéről.
A Lemúriaiak tehát várost építettek, melynek lakosságát kb. 200.000 főre tervezték, de csak 25.000 ember jutott el az új városba, Telosba.

Telos a föld alatti birodalomnak, Aghartának a kapuja lett, mely 100 várost foglal magába. A birodalom és a kormányzás székhelye Shamballa, a megszabadultak lakhelye. Ez a város a Fény Kapuja, a Siddhák lakhelye, az „angyalok” birodalma. Innen indul ki minden megszabadító impulzus a spirituális tanítók személyében, akik a Föld felszínén tevékenykednek, az Emberiség megszabadításáért. Ezek közül való Sananda / Jézus, Buddha, Ozirisz, Mani, Lao-Ce, Zarathustra és Krisna is. Shamballa kijárata a Góbi sivatagban van, ám az átlag ember elől teljesen rejtve. Kizárólag csak a beavatottak juthatnak oda.

A föld alatti birodalom városaiban fejlesztik a szent tanításokat és technológiákat, mindig az adott kornak és emberiségnek megfelelően. Két további különleges város Posid és Ráma. Posid bejárata a Mato Grasso síkságon található, Brazíliában. Az ide való lejutás szintén csak a beavatottaknak adatik meg. A népesség jórészt a régi Atlantisz leszármazottaiból tevődik össze, lélekszáma mintegy 1,3 millió fő.

Ráma egy ősi indiai város felszíni lakosságának leszármazottaiból áll, akik egy világméretű katasztrófa elől menekültek ide. Lakossága mintegy 1 millió.