Nesztelen, táncos lábal,osont el
a nyár, az ősz vette uralmát át e tájon.
Ecsetjével gyors festésbe kezdve.
A vadszőlő levelét mélyvörösre kente.
Mely háttérül szolgál a még virágzó
hófehér kecses margarétáknak.
S a zöld színeiben pompázó,
spirál-fűzfáknak..

Az idő is hidegebbre fordult s kopogtat
Télapó remélem még nem rohan,ne is
siessen, mert én a telet nem igazán kedvelem.
Tudom szép az, főleg az ablakon át nézve ,
a jó meleg szobából, s látni azt, hogy
millió hópehely hogyan ficánkol.

Amikkor a természet.fehér takarót terít a tájra,
Kipirult arccal, csillogó szemmel a gyerekek
hóembert, hóvárat építenek,
s sikongva hógolyó csatát vívnak.
Lovas-szán csilingelve suhan át a tájon.
Idilli a kép, csak én a telet utálom.
/ Júlia/