Ne légy szomorú
ha egyszer elmegyek.
Itt leszek akkor is neked.
a téli hó esésben
lágyan hulló hópehelyben.

Tavasszal a zöldellő rügyekben,
nyíló virágokban.
Nyáron a lágy szellőben,
Ott leszek, ha felnézel az égre,
a tova suhanó bárányfelhőben

Ha ablakot nyitsz én leszek ki
függönyöd meglebbenti.
Hűs szellővel arcodat érinti.
Akkor is itt leszek ha jön az ősz.

Ott leszek a lehulló színes levelekben.
Ha sétálsz, ott leszek a barna avarba,
hogy fáradt lábad puha szőnyegen lépjen.
Hát ne légy szomorú, ha egyszer elmegyek..
Amíg emlékszel rám, én mindig itt leszek.

/Gyermekeimnek s Barátaimnak/
/Júlia/