Elviszem magammal a telet.

 

Hideget, ártatlan fehéret.

 

Az égig érő szomorúfűz is

 

szélcsendben némán ül,

 

amint a meztelen pillanat

 

megszólal a tündérmese mögül.

 

Elviszem magammal a könnyeket,

 

ne keresd, elsírtam, előled,

 

az összeset.

 

Elviszem magammal a telet,

 

de, itt hagyok Neked, őszt, nyarat, tavaszt

 

és itt marad a szomorúfűz tánca is Neked,

 

valahányszor az ég felsóhajt.