Álmod, ha végre teljesül
ki ég majd Benned, legbelül?
Felhőt ki karcol homlokodra?
Ki hint álomport borodba?
Ki küld rád katicabogarat?
Ki didereg szemhéjad alatt?
Dús hajú éjt, ki ír át félve
szűkszavú édes érintésre?
S ki őrzi meg, tenyerén tartva
néhai éned egy gyertyalángban?
Álmod, ha végre teljesül,
lelkedben a Nap sugara
új ébredésbe szenderül.

Elviszem magammal a telet.

 

Hideget, ártatlan fehéret.

 

Az égig érő szomorúfűz is

 

szélcsendben némán ül,

 

amint a meztelen pillanat

 

megszólal a tündérmese mögül.

 

Elviszem magammal a könnyeket,

 

ne keresd, elsírtam, előled,

 

az összeset.

 

Elviszem magammal a telet,

 

de, itt hagyok Neked, őszt, nyarat, tavaszt

 

és itt marad a szomorúfűz tánca is Neked,

 

valahányszor az ég felsóhajt.

 Józanságért fel nem akasztanak

Álmokkal már rég leittad magad

Dülöngélsz,  zsákutca az utad

Ott álltál meg hol a part beszakad.

csak birkózom a percekkel,

napokban már rég nem gondolkodom

sem hangok, sem szavak nem zaklatnak

ez a magány sem enyém többé

ez a fájdalom sem az én szívem tépi,

hisz mindent levetettem

az idő nem az én múlásom méri