Józanságért fel nem akasztanak

Álmokkal már rég leittad magad

Dülöngélsz,  zsákutca az utad

Ott álltál meg hol a part beszakad.

csak birkózom a percekkel,

napokban már rég nem gondolkodom

sem hangok, sem szavak nem zaklatnak

ez a magány sem enyém többé

ez a fájdalom sem az én szívem tépi,

hisz mindent levetettem

az idő nem az én múlásom méri