Volt egyszer egy edesanya, aki egyedul nevelte leanyat.Amikor felnott a leany,igen szep lett.Egyik nap szolt : edesanyam, elmegyek kulfoldre, szerencset probalni.Es elment.Igen szomoru lett az edesanya.Varta, varta minden nap a gyermeket.Hirt sem halott rola.Egy napon, az utolso penzen, nyomozot fogadott fel, hogy keresse meg a lanyat.Evek teltek el, s nem talaltak meg. Az edesanya igen kedves es vonzo aszony volt. Hivatta a nyomozot, csinaltatott egy nagy kepet, plakatot , az arckepet, ami ala ala irta:Gyere haza.Szeretlek es nagyon varlak! Megkerte a nyomozot, hogy ragasza ki minden hejre, ahova csak lehet. Egyik ejel a leanya, egy szorakozo helyen felfigyelt a plakatra.Amikor elolvasta , megindultak a konnyei. Masnap elindult haza a szep arcu , szelid szomoru tekintetu edesanyjahoz.Amikor haza ert, az ajto nyitva volt. Ugy varta edesanyja.Isten is igy varja elkoborolt gyermekeit.Ma is hiv! Az ajto meg nyitva van.Indulj el te is ma , hisz ojan nagyon szeret teged is Isten, hogy az O egyszulott Fiat adta oda erted, hogy neked orok eleted legyen! Koszonom Istenem!