Volt egyszer egy edesanya, aki egyedul nevelte leanyat.Amikor felnott a leany,igen szep lett.Egyik nap szolt : edesanyam, elmegyek kulfoldre, szerencset probalni.Es elment.Igen szomoru lett az edesanya.Varta, varta minden nap a gyermeket.Hirt sem halott rola.Egy napon, az utolso penzen, nyomozot fogadott fel, hogy keresse meg a lanyat.Evek teltek el, s nem talaltak meg. Az edesanya igen kedves es vonzo aszony volt. Hivatta a nyomozot, csinaltatott egy nagy kepet, plakatot , az arckepet, ami ala ala irta:Gyere haza.Szeretlek es nagyon varlak!

Sokszor fordulunk Istenhez, foleg ha bajban vagyunk. Kerunk.Legalabis en.Egyszer egy ferfi ekepp imadkozott:Istenem, aldjal meg, s meglatod, megadom a tizedet. Nemsokara Isten gazdagon megaldotta, kapott egy zsak diot.Egesz heten torogette a diot, s lett egy kis zsakocska diobel es egy nagy zsak diohaj. Eljott a vasarnap.Fogta a ferfi a nagy zsak diohajat, s elvitte a tizedbe, s ekepp imadkozott: Istenem, latod magamnak mijen keveset hagytam, s neked mijen sokat hoztam.Ez a tortenet sokszor eszembe jut, amikor szazszor kerek, es elfelejtek halat adni erte!