Holdvilágos május estén találkoztam véled.

Nóta is szólt és a szívünk boldogságban égett.

Ezer csillag ragyogott ránk, összeforrt az ajkunk,

Az a május, bűvös május megmutatta sorsunk.

Száz virággal eljött a nyár, s itt maradtál vélem.

Forró volt a mi szerelmünk, s boldog volt a lelkem!

Azt hittem, hogy az a május örökké tart bennünk,

De az őszi hervadáskor elbúcsúzott szívünk...

Mért kell minden szerelemnek véget érni egyszer?

Könnyes szemmel, fájó szívvel hogy élhet az ember?

Csak a nóta vígasztal meg, s azt húzza a prímás:

Kikeletre, új tavaszra visszatérsz majd hozzám!

                --------   .....   -----------

Gyöngyöstarján, 2009. szeptember 18.