Holdvilágos május estén találkoztam véled.

Nóta is szólt és a szívünk boldogságban égett.

Ezer csillag ragyogott ránk, összeforrt az ajkunk,

Az a május, bűvös május megmutatta sorsunk.

Száz virággal eljött a nyár, s itt maradtál vélem.

Forró volt a mi szerelmünk, s boldog volt a lelkem!

Azt hittem, hogy az a május örökké tart bennünk,

De az őszi hervadáskor elbúcsúzott szívünk...

Mért kell minden szerelemnek véget érni egyszer?

Könnyes szemmel, fájó szívvel hogy élhet az ember?

Ahol az én bölcsőm ringott

Az estharang

Adj uram Isten

Várjatok még őszirózsák

Fehér selyem, csipkés szélű

Egyetlenegy boldog percre

Kócos fejed ha rám hajtod

Élt a Maros partján

Szabad-e így szeretni azt

Elmegyek az életedből

Én gyönyörűségem

Most van a nap lemenőben

Piros hajnal, piros élet

Ahogy én szeretlek

Ott ahol zúg az a négy folyó

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország

Valahol egy kis faluban

Ne szidjatok soha engem

Szeretem a magyar nótát

Ha szívedbe zárnál

Nem tudom, hogy szeretem-e

Vándorfelhők fenn az égen

Szerelem, szerelem

Csendül a nóta

Fagyban, közepében a télnek

Most kezdődik a tánc

Túl a Tiszán

Édesanyám a kendőm

Édesanyám nem tudok elaludni

Csókra csókot

Pruszlikomon piros rózsa

Vége már a dáridónak

Férjhez megyek anyám

Nem jó mindig

Páros élet a legszebb a világon

Sudár magas, sudár magas

Nem zörög a haraszt

Megáradt a patak