Sors és sérülés

A születés körüli sérülések

Kivétel nélkül többé kevésbé (de inkább többé) minden ember életében nyomot hagyott a születése. Amikor a kellemes meleg biztonságot adó anyaméhből elindulunk egy szűk csatornán keresztül a hideg barátságtalan fényekkel és hangokkal teli félelmetes világba, átpréseljük magunkat azon a szűk csatornán, belepottyanunk valaki kezébe, aki megpaskolva sírásra bír, vagy ordításra, ami az életjelünk, az olyan szörnyű élmény számunkra, mint a haldokló számára a halál. Mind a kettő tulajdonképpen átmenet az egyik létformából a másikba.

Ott benn az anyukánk hasában is mindent tudtunk, éreztünk. Ott benn, amíg ki nem derült a létünk, átélhettünk egy egységélményt, egy feloldódás élményt, a „lelki világból” az anyagiba való manifesztálódásunk élményét, amikor még egységben volt bennünk a fizikai, szellemi, lelki részünk.

Itt egy csodálatos kis film a baba 9 hónapjáról, ahogy egy sejtből kialakul az ember, átmenve a különböző evolúciós fejlődési fázisokon.

http://www.ohdae-soo.com/film1/index..html

A születésipar kialakulásáról

„Évezredekig, bármely kultúrában csak női szüléskísérők álltak a vajúdó nő mellett, és a férfiakat sok helyen eltávolították az eseménytől.

Mára a szülés intézményesült, iparrá vált, mesterségessé.

Hogyan is zajlott le ez a folyamat?

Európában az orvos a 19-20. század fordulóján lett a szülések egyre gyakoribb szereplője. A változás indítéka emberséges volt: radikálisan csökkenteni akarták a szülés során bekövetkező csecsemő- és anyai halálesetek számát.

Csakhogy az orvosok érdeklődése – megérthető módon – nem arra irányult, hogy mitől zajlik simán a szülés. Megbízásukat joggal érezték úgy, hogy nekik az elakadások kezelése a dolguk, és ezzel ma is egyetérthetünk. Nem vették észre, hogy az elakadás a legtöbb esetben abból fakad, hogy az adott anyánál valamilyen okból hiányoznak a sima szülése feltételei. Ezek megteremtése valójában nem az orvosi eszköztártól remélhető.

Mivel nem voltak tisztában a folyamat természetes segítő tényezőivel, olyan feltételeket teremtettek a szüléshez, amelyek szinte törvényszerűen hozták magukkal a nehéz, elhúzódó-elakadó beavatkozást igénylő szüléseket

.

Először is kiemelték a nőt a biztonságos, ismerős környezetéből és betették egy olyan közegbe, ahol minden fizikai tényező az orvosi beavatkozás megkönnyítésére és a baj-készültség félelmet keltő jelzésére szolgál.

A szoba steril és vegyszerszagú, erősen megvilágított, telerakva behatolásra szolgáló mechanikai eszközökkel (később elektromos és elektronikus gépekkel is.) A szülő nőnek szánt hely általában szúk, kényelmetlen, hideg és a szülést, valamint a magzati keringést leginkább nehezítő testhelyzetre kényszerít. Ez az ágy inkább asztal, aminek természetellenes magassága csakis az orvos kényelmét szolgálja. Teljes alkalmazkodást, önkontrollt, engedelmességet, kívántak a nőtől – a spontán, vagyis a folyamatot segítő helyett.

Mozgását megakadályozták – lábát lekötözték, az evést, de még az ivást is a legtöbb helyen megtiltották, ami a méhizomzat hatékony munkáját tette lehetetlenné. Évtizedekig morfium típusú fájdalomcsillapítókat adtak, és a kitolás pillanatában teljesen elkábították az anyát, így ő a folyamat jutalmában sem részesült.

Amint tehát az orvostudomány belépett a szülészet területére, egyre totálisabb beavatkozásokkal fosztották meg a nőt attól a teremtő képességétől, mely évmilliókon át az övé volt. És a spontán szülések valóban egyre nagyobb arányban váltak sikertelenné, az átlagos vajúdási idő egyre hosszabbodott, amihez többnyire már sem a babának sem az anyának nincs elég energiája, tehát be KELL avatkozni.

A Semmelweis Ignác felfedezését (a páciens vizsgálata előtti kézfertőtlenítés) megelőző orvosi kártétel – szimbolizálja legjobban , hová vezethet a tudatlan tudós betörése ebbe a nagyon sérülékeny világba.

Semmelweis Ignácot az anyák megmentőjének nevezik, a sors fintora, hogy az anyákat az orvosi ártalomtól kellett megvédeni."

Folytatjuk…

A fenti idézetek F. Várkonyi Zsuzsa: Sors és sérülés c. könyvéből valók, és arra hivatottak utalni, hogy mennyi traumát összegyűjtünk életünk kezdetén, ami mindennapi cselekedeteinkre, reakciómintáinkra, egészségünkre, párkapcsolatainkra és az élet összes területére kihatnak.