A kineziológiáról

A kineziológia azért fantasztikus, mert képes megváltoztatni azt az automatizmust, azt a berögzült reakciómintát, amit sikerült életek, generációk és fogantatásunktól jelen életünkig összegyűjtenünk.


Van szabad akaratunk, de csak a kisebb dolgok megválasztására jogosít fel, a nagyobbak eldöntését mind a kialakult viselkedésmintáink, személyiségtípusunk, tranzakciókra adott reakcióink határozzák meg. Sok-sok hasonló reakció kialakít egy mintázatot, egy lenyomatot bennünk, amely stresszhelyzetben bekapcsolja automatikus működésünket (üss vagy fuss), és behatárolja válaszreakciónkat. Mint ahogy egy védikus közmondás mondja: 

Vess el egy gondolatot, és tettet aratsz. 

Vess el egy tettet, és szokást aratsz. 

Vess el egy szokást és jellemet aratsz. 

Vess el egy jellemet és sorsot aratsz. 

A kineziológia képes felgombolyítani Ariadne fonalaként az egymásra rakódott mintázatokat, és eljutva a gyökerükig, egyenként kigyomlálni őket.

A jógában ezeket szamszkáráknak nevezzük. Az ember végzi a meditációját, és egyszer csak rálát az előtte álló aknamezőre. 

Meglátja, hogy ezeket a robbanásra váró aknákat mind maga tette oda, és rájön, hogy Ő a felelős értük.

És akkor jöhet az "aknamunka", mindegyiket óvatosan fel kell szedni, nehogy a kezében robbanjanak fel. 

Akkor jön el a felszabadulás, ha felülírjuk sorskönyvünket, és rálátva, hogy mindent mi hordtunk össze magunknak, mi vonzottuk be és mi vagyunk a felelősek - szóval ha erre rájövünk és nem őrülünk bele, hanem fölé tudunk emelkedni, akkor ráláthatunk: MINDEN MINDEN CSAK ILLÚZIÓ ÉS AZ ELMÉNK TEREMTMÉNYE.

A kineziológia segít egyenként feloldani ezeket a szamszkárákat.
De azt tudni kell, hogy állítólag minimum 7000-et összegyűjtünk mire felnövünk. Tehát van munka.