Halkan suttogtál,
A fülemet érintette ajkad,
Tudatomig jutottál,
S borzongás futott át rajtam,
Mindent megmutattál,
Ám az látvány néha csalfa,
Álmomba kutattál,
S arcom cirógatta melled halma.

Halkan suttogtál,
S felcsókoltad csukott szemem,
Illatodba burkoltál,
És mellkasomra kúszott kezed.
Eksztázisba juttattál,
Érintésed olyan,mint acél-selyem,
Ágyékomra suhantál,
S én kértem szállj,szállj velem.

Halkan suttogtam,
Várj meg,a kapu még nyitva,
S lábaidhoz hullottam,
Hulló könnyemet,kertednek adva.
Szemeid kutattam,
Fénylő mosolyod néztem lopva,
A gyönyörtől zokogtam,
Nem tarthat örökké,tudva tudtam.

Elhalón suttogtál,
Nemértettem,de éreztem szavad,
Hiába is karoltál,
A verítékes édes mámor szétszakadt.
Álmomban csókoltál,
S az ölelésünk nekem megmarad,
Akkor te ott voltál,
Képzelet volt s a lelkem talán meghasadt.

2009.03.17. Rézi.