16.Rész

Egy csak egy legény.....
Na jó de miért pont én?

Sólyom rám vár!
Fent van a nagymezői a réten a betyár
Nem vészes, csak kábé kétszáz méter..
Csak ha a térképre nézel...
Láthatod mi ebben lényeges
A 200m stimt, de függőleges!
Nem érdekel!
Az ebédre még simán visszaérkezel...
De indulj már!
Már így is végig futnod kell!
Jó lett volna még valaki…
Vállalkozó szellem
Megkérdeztem..
De nem jön senki sem…
Elindulok!
Lássuk csak mit is tudok!

15.rész.

Torkomban dobolt a szívem, ahogy tán még sohasem. Ritmusára történt minden…Lépteink zaja, a madarak vidám éneke, még az autónk berregése is… Nagyon szép ez a völgy! Tudtuk nem utoljára mentünk ezen az úton. Tudtuk hogy visszatérünk! Csak Mi ketten együtt! Szerelmesen. Mint egy álom! Szeretném, ha sohasem múlna el...

Szép reményeket ébreszt az eltelt huszonöt év! Kéz a kézben....
Szép volt, vidám volt.. Volt is mit mesélni… Gyorsan elrepült az a néhány nap a következő kirándulásig.

14.rész

Minden jó, ha jó a vége! Mondják a bölcsek! Ez egy izgalmas nap volt az bizonyos! Még írás közben is emelkedni kezdett a pulzusom és erősen vigyáznom kellett nehogy bajom essen közben… Akkor nem gondoltam bele! Nem volt rá idő! Mi lett volna ha! Ha egy komoly vihar faágakat kezd rád dobálni… És bár száguldanál, de viharban nem szabad futni se fa alá állni! Egy erdőben… Ha nem találnak ki! Egészen fel kellett volna mennem majdnem a karámig, mert ott vétették el az utat!

13.rész

Hagyta magát megölelni Sólyom! Ettől ez a kirándulás a legkedvesebbek közé került! Mérföldkő lett, amelyen mindig jó lesz megpihenni, ha egy fárasztó nap után elfogy a lendület.. Csak keresem a szavakat melyekkel le lehetne írni a boldogságot.

Az érzést mely mindent elhomályosít. A szívem gyorsabban kezd verni és pumpál az ereimbe egy-egy csepp szérumot. Hirtelen könnyűvé válik tőle a test és oly könnyűnek minden akadály. A szeretet hullám mindent elsöpör!

2.rész.

Egy barátság kezdete.

Szerencsére a vihar elkerült. Nem hiába kértük az égiek segítségét. Az erdőből kiérve az a kis eső is megállt. A csodálatosan tiszta levegőben megláttam életem talán legszebb kettős szivárványát. Próbáltam visszatérni a hétköznapokhoz, de valahogy nem találtam a helyem, húzott vissza a szívem a lovakhoz. Még szerencse hogy nyár volt, időm mint a tenger. A térképen találtam egy új útvonalat feltétlenül ki akartam próbálni.

1. rész Szeretem a lovakat.

Falun nőttem fel. Szerencsém volt, és egy tsz lovas iskolájában tanulhattam az alapokat. Később dolgozhattam is velük. Gyönyörűek voltak. Azt hittem ismerem Őket…

 Tavaly nyáron kimentünk kirándulni a Bükkbe. Aszfalton mentünk nem is vártam tőle túl sokat, az erdei túra nekem nem ez. Amikor felértünk és megláttam a ménest, az mindenért kárpótolt. Annyira felségesek voltak a vadlovak, hogy nem tudtunk velük betelni. Odajöttek egy kis simogatásért, de egy pillanatra sem adták fel büszkeségüket.