Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,

 

csak nagyon halkan, nagyon csendesen.

 

Amerre járunk, ne rezzenjen egy kis levél se meg,

 

ma lelkem olyan mint a tó:

 

legkisebb rezzenéstől megremeg.

 

Gyere a templomunkba:

 

a bükkerdő ma vár,

 

a Csend harmóniája

 

ott megint a lelkünkbe talál.

 

Gyere velem...

 

csak szótlanul,csak csendesen,

 

csak csendesen...