B. Radó Lili: Várni Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod, szemedből boldog álmok édes derűje árad, lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok, fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel. Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban a szíved néha-néha hangosabban dobban, hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés. Riadt szemedben némán fakul a ragyogás s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.

 

Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,

 

csak nagyon halkan, nagyon csendesen.

 

Amerre járunk, ne rezzenjen egy kis levél se meg,

 

ma lelkem olyan mint a tó:

 

legkisebb rezzenéstől megremeg.

 

Gyere a templomunkba:

 

a bükkerdő ma vár,

 

a Csend harmóniája

 

ott megint a lelkünkbe talál.

 

Gyere velem...

 

csak szótlanul,csak csendesen,

 

csak csendesen...