Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

 

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

 

Csupa virágból van, merő napsugárból..

 

Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

 

Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

 

Örömében sir az, aki e szót hallja.

 

Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,

 

Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

 

A amikor a szíved már utolsót dobban,

 

Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

 

Mehetsz messze földre, véres harcterekre,

 

Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

 

Lőrinc Pál: Három füles
Három kis nyúl ül a réten.
Mesebeli faluszélen.
Előttük egy halom tojás,
Húsvét táján ez így szokás.
Festék is van jócskán, bőven,
Fut az ecset tekergően.
Tojáson a színes csíkok
Olyan, mint a fürge gyíkok.
Nyúlapó is megjön közbe,
Leül köztük ott a földre.
Nagy bajuszát simogatja,
Tojásokat válogatja.
Szebb az egyik, mint a másik,
Nincsen köztük mely hibázik.
Ügyes ez a három füles,
Nem lesz a tál sehol üres.
Jut is bőven minden házba,
Locsolóknak tarisznyába.

B. Radó Lili: Várni Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod, szemedből boldog álmok édes derűje árad, lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok, fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel. Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban a szíved néha-néha hangosabban dobban, hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés. Riadt szemedben némán fakul a ragyogás s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.

 

Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,

 

csak nagyon halkan, nagyon csendesen.

 

Amerre járunk, ne rezzenjen egy kis levél se meg,

 

ma lelkem olyan mint a tó:

 

legkisebb rezzenéstől megremeg.

 

Gyere a templomunkba:

 

a bükkerdő ma vár,

 

a Csend harmóniája

 

ott megint a lelkünkbe talál.

 

Gyere velem...

 

csak szótlanul,csak csendesen,

 

csak csendesen...