Ha majd elindulsz hazafelé,
Válaszd a leghosszabb utat,
Mely csupa kaland és engem kutat.
Nem kell magad védened,
Ha gondolatod tiszta és egyetlen,
Izgalom fűti testedet és lelkedet.
Válaszd a leghosszabb utat!
Legyen sok-sok gondolatod,
Állj meg a fák előtt, pihenj a lombok között,
Szívj magadba minden illatod,
Bőröm illata is benne kavarog.
Rándul az izmod, zsibbad ölelő karod,
Könnyezik homlokod és szárad a torkod.
Utad végét látod már,
Én a válladon pihenek,
És hogy célba értél,
Magadnak köszönd meg.
Mert pici ujjad összeért,
És az angyalod elkísért.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!