minap olvastam egy érdekes cikket a netten, történetesen azt, hogy egy milliárdos üzletember elosztogatta vagyonának egy nagy részét, mert nem érezte magát boldognak. Nem az első eset és szerintem nem is az utolsó ilyen történés. Az úriember azzal indokolta tettét, hogy a hatalmas vagyon nagy terhet jelentett számára és, hogy boldogtalanná tette őt. Egyébként van benne sok igazság, mert egy adott pillanatban nem a vagyon szolgál téged, hanem te kezded el szolgálni a vagyont. Igen kedves embertársaim, ebbe bele is lehet betegedni, mert állandóan azt nézi az ember, hogy most éppen ki akarja megfosztani a pénzétől. El kezd aggódni, bizalmatlanná válik mindenki iránt, még a saját családja iránt is, mint sok példa alá is támasztja ezt. A végén az emberből nem marad más, csak egy meggyötört, agyon aggódott, beteges ember, aki egy halom pénz tetején ücsörög.

Nagyon sok gazdag ember jut el a felismerésig, hogy a boldogság nem pénzfüggő dolog, magába száll és más irányt választ élete folyásának. Aki nem teszi meg, azt az embert felfalja a saját hatalmas vagyona, nem beszélve arról a sok rossz kísérő jelenségről, ami ehhez a jelenséghez kötődik, mint érdek, zsarolás, hazugság, képmutatás és gyilkosság. A gazdag emberek többsége elszigetelődik embertársaitól, egyre bizalmatlanabbak és egyre boldogtalanabbak lesznek, majd depressziósak és végül megbetegszenek.

Az Arany Atlantiszi kor, volt az emberiség egyik legszebb és legnemesebb kora. Ebben a korban nem ismerték a pénz fogalmát, de ismerték, és megélték a boldogságot.

A nyugati társadalmaknak a versengés és a vagyongyűjtés irányában tartó fejlődése már nem tartható fenn sokáig ilyen ütemben, mert ezzel veszélyeztetjük Földünk természeti forrásait, már most a 24,00 órában vagyunk!!!

Kedves embertársaim, meg kell, hogy értsük azt, hogy itt semmi nem az emberré, itt minden a Jóistené, csak tartós bérlésbe kapjuk a dolgokat, azzal, hogy képességeinkkel és lehetőségeinkkel segítsünk ott, ahol tudunk embertársainkon.

A vagyont, amilyen könnyen fel tudjuk halmozni, úgy pillanatokon belül mindent el is lehet veszíteni, ezt az élet már sokszor bebizonyította nekünk. A gazdag ember igen sokat tehet úgy a Földért, mint az embertársaiért, és főleg saját lelki békéjéért, ezért most a nagy változás, azaz 2012 előtt érdemes nemesen cselekedni. Ne felejtsük el, hogy Arany Atlantisz emléke itt van a szívünkben, és lelkünkben, éljünk hát ezzel a lehetőséggel a boldogságunkért, és az egészségünkért, amelynél nagyobb kincs nem létezik a Földön, ezt csak akkor tudjuk értékelni, ha már nincs.

Még egy bölcs gondolat:

Senki nem olyan szegény, hogy ne tudjon adni valamit!!!