Cervantes, a kalandos életű író

1547. szeptember 29-én Alcalá de Henares-ben elszegényedett spanyol nemesi család negyedik gyermekeként született Miguel Cervantes Saavedra, akit Don Quijote című regénye tett világhírűvé. A könyv nemcsak sikert, hanem nagyobb vagyont is hozott neki, ennek ellenére mégis elszegényedve halt meg a spanyol fővárosban.

A teológiai tanulmányokat végzett Cervantes kalandokban bővelkedő, izgalmas életet tudhatott magáénak. Egy humanista író feljegyzései alapján 1569-ben az igazságszolgáltatás elől menekülve Rómába utazott, ahol hivatali szolgálatot vállalt. Kaland kedvét mutatja, hogy még ugyanebben az évben továbbállt és Don Juan d’Austria hadi hajójára matrózként szállt fel. Ez a kaland azonban sokba került neki, hiszen a lepantói csatában elvesztette egyik karját, ezért is illették később a „lepantói egykezű” jelzővel.

Továbbra is a spanyol tengerészet kötelékében maradva kalózok fogságába esett, akik Algériában rabszolgának adták el. Több évnyi raboskodás, és háromszori sikertelen szökési kísérlet után visszavásárlással újra Spanyolország földjére léphetett.

1602-ben, immáron szülőföldjén ismét börtönbe került, mert adóbeszedőként állami pénzeket sikkasztott el. Itt fogott hozzá legjelentősebb művének megírásához, ami egy La Mancha-i kóbor lovag kalandjait meséli el. Don Quijote története nemcsak sikert, hanem nagyobb vagyont is hozott neki, ennek ellenére mégis szegénységben hunyt el 1616-ban a spanyol fővárosban.

A művel azonban Cervantes bekerült a halhatatlanok sorába, hiszen Don Quijote-ról és hűséges szolgájáról, Sancho Panza-ról szóló regény a mai napig a bestellerek közé tartozik. A legnagyobb példányszámban eladott könyvek között tartják számon, nemcsak Spanyolországban, hanem az egész világon.