Kis türelmet...
Alfredo Di Stéfano
A Real Madrid történetének legtöbb gólt szerző játékosa, Alfredo Di Stéfano három válogatottban is szerepelt (argentin, kolumbiai, spanyol). Sokak szerint minden idők legjobb labdarúgója. Hat bajnoki címet is szerzett, mielőtt a Real Madridba szerződött volna. Minden idők legsikeresebb játékosa klubszinten. A válogatottal viszont nem volt szerencséje. Az utolsó esélyét arra, hogy világbajnok legyen, sérülés miatt szalasztotta el. Minden idők harmadik legjobb góllövője a spanyol bajnokságok történetében (329 meccs/228 gól), Hugo Sánchez (234 gól) és Telmo Zarra (251 gól mögött). Viszont a Real Madridban 282 ligameccsen 216 gólt termelt 1953 és 1964 között és ezzel rekorder a Klub történetében. 2004 márciusában Pelé beválasztotta a jelenleg élő 125 legjobb labdarúgó közé.
Barracas kerületéből a Real Madridba
Alfredo Di Stéfano Laulhe 1926. július 4-én született Buenos Aires-ben (Argentína). Volt két fiútestvére is. Családja a Farmercsaládból származott, a Barracas nevű kerületben éltek. Itt kezdte ízlelgetni a "Szőke Nyíl" a labdarúgást. A Sportivo de Barracas-ban kergette a labdát eleinte, de már tizenöt évesen a River Plate korosztályos csapataiban játszott. 1943-ban mutatkozott be az argentin élvonalban a San Lorenzo de Almagro ellen. 1945-ben és 1947-ben meg is nyerték az argentin bajnokságot. Di Stéfano első bajnoki gólját az Huracán színeiben szerezte, mivel a River kölcsönadta. A fiatal csatár ugyanis összeveszett klubja első emberével, mert nehezményezte, hogy néhány ifjú csapattársa több pénzt keres nála. A vitának kölcsönadás lett a vége, a River Plate azonban egy év múlva már az ország egyik legjobb csatáraként hozta vissza Di Stéfanót. Az 1947-es év dicsőséges esztendő volt Alfredo-nak, mivel az "albiceleste" Guayaquil-ban megnyerte a Copa Américát. Mindössze egy döntetlent engedélyeztek Chile ellen, a többi meccset simán hozták. Rövidke pályafutása az argentin válogatottban itt véget is ért. Hat mérkőzésen hat gól az eredménye. Ezután Kolumbia felé vette az irányt...
Kivándorlás Kolumbiába
1948-ban sokakkal együtt ő is kivándorolt az országból. A kontinensbajnoki cím elnyerése után sokan más dél-amerikai országokban próbáltak szerencsét, mivel az argentin bajnokság nem volt éppen a legjobban fizető akkoriban. Kolumbia különösen kedvelt célpont volt. A kolumbiai "kalózliga" viszont nem tartozott a FIFA által elismert bajnokságok közé... Di Stéfano a Millonarios Bogotá-nál játszott, és ez a csapat jelentette végül az ugródeszkát a Real Madridhoz. Az alatt a néhány év alatt Pini-vel, Pipo Rossi-val és társaival öregbítették a "ballet azul" hírnevét, 1952-ben pedig a Millonarios volt az ellenfél a Real Madrid ötvenedik születésnapjára rendezett mérkőzésen. Alfredo Di Stéfano ekkor került a madridi klub célkeresztjébe.
A Real Madridba igazol
Alfredo Di Stéfano sportpályafutásának egyik legérdekesebb része az 1953-as Spanyolországba érkezése. A River Plate-et a Millonarios kedvéért otthagyó játékost egyszerre a Real Madrid és a Barcelona is szerette volna szerződtetni. Az ügy általános bizonytalanságot teremtett szerte az országban, mivel mindkét egyesület azt állította, hogy megegyezett a játékossal... Alfredo esete végül a Nemzeti Sportdöntőbírósághoz került, amely salamoni döntést hozott: felváltva játssza a szezonokat mindkét klub alkalmazottjaként. Ebbe a Barcelona nem ment bele, így a Real Madrid nyélbeütötte minden idők talán legjobb átigazolási üzletét.
1953. szeptember 23-án, huszonhat évesen játszotta első meccsét a Real Madridban, az ellenfél a francia Nancy volt. A mérkőzést a gall csapat nyerte 4-2 arányban. Di Stéfano mellett Cosme, Gabriel Alonso, Muńoz, Serrano, Arsuaga, Mársal, Sobrado, Atienza, Seoane és Campa lépett pályára. Ezután megkezdődött számára a nagy trófeák gyűjtése. Hazai szinten nyolc bajnoki cím (1953-54, 1954-55, 1956-57, 1957-58, 1960-61, 1961-62, 1962-63, és 1963-64), egy spanyol kupa (1961-62) és öt spanyol gólkirályi cím.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
A Real Madrid története 1902-1950
Puskás Ferenc
Mi történt 1964-ben!
Nobel-díj 1964