A sikertörténet 1902. március 6-án kezdődött. Egy csoport futballrajongó hivatalosan megalapítja a Madrid Futball Klubot (az alapító okirat szerint "sportjátékok gyakorlása céljából") és létrehozza az első igazgató tanácsot. A katalán(!) származású Juan Padrós Rubio lesz az elnök, Enrique Varela-t választják alelnöknek, Manuel Mendía titkári - , José de Gorostizaga kincstárnoki pozíciót tölt be, míg Antonio S. Neyra, Mario Giralt, Carlos Mertens, Álvaro Spottorno és Arturo Meléndez pedig az igazgatóság tagjai. Ezzel Juan Padrós hivatalossá teszi azt a klubot, mely két évvel korábban Juan Palacios vezényletével alakult. Ez a vezetőség tervezi meg a csapat arculatát - lemásolva a híres London Corinthians mezét. A játékosok ettől kezdve fehér shortban, és pólóban - ujján lila csíkokkal díszítve - , kék zokniban és sapkában futnak ki a pályára. A Madrid FC nem az első madridi csapat, de ők tekintendők a Real Madrid elődjének, nem pedig az 1897-ben alapított Foot-ball Sky...

Három nappal később a csapat lejátssza első mérkőzését a saját játékosokból összeállított két csapat közötti játék célja, hogy felállíthassák az első számú csapatot, valamint bátorítsák az első nézőközönséget. A kék csapat: Meléndez, J. Padrós, Spottorno, Gorostizaga, Mendía, Páramo, Neyra, A. Giralt, F. Palacios, Martens és Rodero. A piros csapat: J. Giralt, Meléndez, Molera, Salvador, Valcárcel, Spottorno, Stampher, J. Palacios, Varela, Celada és Bueno. Ugyan a gólnak nincs jelentősége, de a kékek nyernek 1 - 0 -ra. A mérkőzést a Plaza de Toros sugárúton játszották. Az gárda első klubhelyiségeként a Padrós fivérek tulajdonában lévő Al Capricho áruház hátsó helyisége és a La Taurina Taverna szolgált. Ez utóbbiból indulnak az első "bevetésre".

A Heraldo del Sport című lap 1902. március 22-i számában megjelenik az "Instrukciók a jó futballhoz" az angol Arthur Johnson tollából. Őt kérik fel az edzői posztra. Johnson foglalta rendszerbe a futball zűrzavaros világát először.

1902. április 15-én lefektetik az új klubszabályokat és átadják a rendőrfőnök részére. Néhány nappal korábban az igazgatótanács meglátogatta Madrid polgármesterét azzal a céllal, hogy XIII. Alfonz király koronázása alkalmából egy versenyt írnának ki. Végül ez a rendezvény vált az első Királyi Kupává.

1902. május 13: a bajnokság az első nagy nemzeti derbivel kezdődött a Barcelona és a Madrid csapata között. A katalánok gárdájában több külföldi játékos is szerepelt és 3 - 1 -es győzelemmel távoztak. Vigaszképpen a Madrid legyűrte az Espanol-t 3 - 2 -re, elnyerve ezzel a Barcelona elől a Copa de la Gran Pena -t. Ez volt az első trófea, mely a klub vitrinjébe került. Az ötcsapatos bajnokságot egyébként a Vizcaya Bilbao nyerte a madridi Hipódromoban.

1903. április 08-án (egyébként innentől már Campeonato Espananak hívják a sorozatot, és három csapat vesz részt) a Madrid elveszti a bajnokság döntőjét az Athlétic Bilbao ellenében. Az eredmény 3 - 2. A küzdelem végén J. Giralt, a Madrid kapitánya visszavágót kér másnapra Mr. Astorquia-tól, az Athlétic kapitányától. Érdekesség, hogy akkoriban igazi kapus nélkül játszott a Madrid, meglehetősen támadó felfogásban, olykor 7-8 csatár is volt a keretben.

1904. januárjában a Madrid egyesül a Moderno, az Amicale és a Moncloa gárdájával. Az Amicale-ben francia vendégjátékosok is játszottak. Carlos Padrós lemond a Madridi Futballklubok Szövetségének elnöki posztjáról, hogy bátyja, Juan helyett átvegye az irányítást a Madrid felett. A csapat nem indul a bajnokságban, ám jön az 1905-ös év...

1905. április 18. A Madrid megnyeri első spanyol bajnoki címét, az Athlétic Bilbao felett 1 - 0 -ra diadalmaskodva. Pedro Parages beadását Prast értékesítette.

1905. október 23. M. Loubet francia elnök Spanyolországi látogatása alkalmára Carlos Padrós megszervezi az első nemzetközi mérkőzést. A párizsi Gallia Sport 1 - 1 -es döntetlent játszott a gárdával a madridi lóversenypályán.

1906. április 10. A Madrid a baszk Athlétic ellenében 4 - 1 -es diadalt könyvelhet el, megnyerve ezzel a második kupabajnokságot. Egy nappal korábban a nemzeti senior csapat, a Recreativo Huelva (angolok alapították) szenvedett vereséget tőlük. Az eremény 3 - 0.

1907. március 30. A Madridnak sikerül elnyernie a spanyol kupát, a Vizcaya-t verve, Prast értékes találatának köszönhetően. Ez az első kupa, amit a csapat hazavihetett, miután három egymás utáni évben is győzedelmeskedtek.

1908. április 13. Zsinórban a negyedik bajnoki címet hozzák el a Sporting de Vigo legyűrésével (2-1). Ebben az évben Adolfo Meléndezt választják elnöknek az új igazgatótanács élére. Carlos Padrós örökös tiszteletbeli elnöki címet kap.

Ekkor már állandó játékosokra épült a csapat, például mind a négy kupagyőzelemnek részese volt a kiváló kapus, Adolfo Alvarez Buylla, a védő José Angel Berraondo és Joaquín Yarza, a fedezet Enrique Normand, Taurie és Manuel Yarza, a francia születésű csatár, Pedro Parages Diego-Madrazo, Manuel Prast és Frederico Revuelto.

1916. október 30. Számos, gyenge eredménnyel teli év után 4 - 0 -ra verték a Athlétic de Bilbao csapatát, a bajnokság kupáját ismét elhozták. Ezt megelőzően a gárda elnyerte a regionális bajnoki címet, 1913 óta először. Adolfo Meléndezt az igazgatótanácsban történt változások után örökös tiszteletbeli elnökké választották.

1917. május 15. A Madrid kialakított egy maroknyi csapatot, amely annál inkább volt rendkívüli: Teus, Erice, Eulogio, Aranguren, Ricardo Alvarez, Antonio de Miguel, (a "tudós"), Sansineca, a Petit testvérek, Castell, Bernabéu, Sotero Aranguren... és elnyerték a bajnoki címet, két izgalmas mérkőzés után.

1920. június 29. történelmi momentum a klub életében. A spanyol uralkodó (XIII. Alfonz) a királyi (Real) címet adományozta az együttesnek, valamint rendeletében engedélyezi a címer használatát is. Ettől fogva új nevet kapott a társaság. A Real Madrid megszületett.

1920. december 13. Portugáliában kezdték első komoly nemzetközi útjukat. A játékosok megismerhették a híres "sacatrás" csatakiáltást a Benfica és a Porto otthonában, majd Olaszország felé fordultak. Itt 5 mérkőzést játszottak négy városban: Torinoban, Liornaban, Bolognaban és Genovaban. Megszülettek az első nemzetközi szerződések.

1923. április 29. A Ciudad Lineal átadása. Ez már füves pálya. A nyitó mérkőzésen a Real Madrid 8000 néző előtt 2-0 -ra legyőzte az Irúnt. Mindkét gólt José María Ubeda szerezte. Ebben az időben építette az Atlético a Metropolitano-t. Ennek köszönhető az, hogy a főváros vált a spanyol futball központjává.

1924. május 17. A José María Castell által épített 22.500 férőhelyes Chamartín avatása. Az angol kupagyőztes Newcastle és a Real Madrid játszották az első mérkőzést, őfelsége D. Gonzalo rúgta a kezdő rúgást. A mérkőzést 3-2 arányban a Real nyerte.

1925. augusztus 27. A csapat eredményes útról tér vissza. Vereségeket szenvednek ugyan, ám Angliában, Dániában és Franciaországban hasznos tapasztalatokat gyűjtenek. Néhányat ezek közül bevesznek a gyakorlatba, most a Barcelona ellen. Egy napra a mezt lecserélik lemásolva az angol divatot: fekete short-ot és kockás selyem inget öltenek. Quesada "kipróbálja" a lest és a szándékos szabálytalanságot. A Barcelona pedig nem engedi a csapatot az elődöntőkbe...

A spanyol professzionális futball első évében (1926) a Real Madrid leigazolja az Arenas Guetxo közismert válogatott játékosát, José María Penát. Kinevezik az első spanyol edzőt a klubnál: Arthur Johnssont Juanito Carcer váltotta.

1927. július 14. Santiago Bernabeu sikeres turnéra vitte a csapatot az amerikai kontinensre. A végeredmény a következő: 16 meccs, 9 győzelem, 4 vereség, 3 döntetlen, 44 gól ide, 22 oda. Ami a legfontosabb, az új földrész elkezdi csodálni a Real Madridot.

1928. szeptember 6. Új játékosok mutatkoztak be: Cabo, Morera, López és Gaspar Rubio. Ez utóbbi válik a helyiek bálványává, bár a húsz évesen Levantéból érkezett játékos állítólag nem futotta be azt a karriert, amit jósoltak neki.

1929. február 10. Az első hivatalos spanyol bajnokság első Real Madrid mérkőzése. A Real 5 - 0 -ra nyert a CD Europa ellenében, ezzel a Primera Divisionbeli első győzelme rögtön meg is volt. Jó kezdés! Az első bajnokságot azonban a Barcelona nyerte, a Madrid a második lett. A két csapat rivalizálásának történelmi okai vannak, erről egy külön fejezetben lesz szó.

1930. szeptember: Ricardo Zamora a Real Madridhoz érkezik a tetemes, 150.000 pesetas summáért. Zamora neves játékos volt és a hírneve csak nőtt a királyi gárdában, egyidejűleg öregbítve ezzel új klubjának hírnevét is. Az "isteni" becenevű katalán játékos volt a Real Madrid első világsztárja. A csapat edzője pedig ekkor a magyar Hertzka Lipót!

1932. április 3. Az utolsó forduló után a Real Madrid állt az élen. Az új játékosokkal, mint Ciriaco, Quincoces, Luis Regueiro, Hilario, Bestit, Olivares és Ateca a Madrid bajnokká küzdötte magát anélkül, hogy akár egyetlen meccset is vesztett volna. Bernabéu sztárigazolási politikája meghozta a várva várt eredményt. (A csapat nevében ekkor nem szerepelt a "Real" jelző). Egy évvel később a korábbi Barcelona-játékossal, José Samitierrel sikerült a bajnoki címet megvédeni.

1934. május 06-án Hilario és Lazcano találatával 2 - 1 -re diadalmaskodott a Real Madrid a Valencia ellen, ezzel 17 év után végül megnyerte a kupát. A bajnokságban ezúttal ezüstérem jutott.

1935. április 28. A bajnokságot a klub második helyen zárja. A 3. legjobb góllövő 17 találattal Sanudo lett, és ami érdekes: mindezt 5 meccsen hozta össze. 4 mérkőzésen 4-4 alkalommal rúgta a kapuba a labdát. Ha egyszer Sanudo szerencsés, akkor szerencsés...

1939. április 19. A polgárháború után Pedro Parages összehívta a társaságot, hogy összeszedjék a tagokat és megújítsák a klubot. A háború tönkretette a pályát (rabokat őriztek rajta), a játékosok és a tagok nagy része szétszéledt. A romokból kellett újjáépíteni, Parages-nek sikerült!

1941. április 05. Egy nagy legenda játssza utolsó mérkőzését a klub színeiben: Jacinto Quincoces, a világ akkori legjobb védője.

1942-ben a Real Madrid másodikként zár a bajnokságban a Valencia mögött.

1943. június 13. Egyike a klub legnagyobb győzelmeinek. A Les Corts-ban (Barcelona) elszenvedett 3 - 0 után egy kupameccsen a Madrid vitatható körülmények között legyőzi a katalán FC Barcelonát 11-1-re! A madridisták (és a rivális) soha nem felejtik ezt a napot!

1943. szeptember 15. Rettentően fontos nap a klub történetében. Santiago Bernabéut ellenszavazat nélkül választják az elnöki posztra. Az ő elnökké nyilvánításával a Real Madrid jelenkori történelmének legnagyobb lapja kinyílt. A csapat csak a tízedik pozíciót szerzi meg a bajnokságban, Bernabéu pedig megelégeli a folyamatos sikertelenséget, az alacsony nézőszámot és kidolgoz egy olyan tervet, amely az 50-es 60-as évekre beérik és a Real Madridot Európa csúcsára emeli. Addig azonban számos, viszonylag sikertelen év következik...

Az elkövetkező években azonban a bajnokságon a Barcelona és a városi rivális Atlético Madrid osztozik.

1944. június 22. Santiago Bernabeu első nagyobb terve kezd valósággá válni: az új stadion telkét megvásárolják.

1944. október 27. A Chamartín földjét megszentelik és a munkálatok elkezdődnek. Santiago Bernabéu csákánnyal a kézben szimbolikusan megkezdi Spanyolország legnagyobb stadionjának építését.

1945 június 5. Encinas lemondása után Jacinto Quincoces - addig a válogatott trénere - átveszi a csapat edzői pozícióját.

1946. június 9. Tíz évvel 1936 után a blancók ismét elnyerik a kupát az abszolút esélyes Valencia elől. A Madrid 3-0-ra nyer. A bajnokságban azonban ekkortájt tarol a Barcelona és a kiváló Atlético Madrid...

1946. június 20. Quincoces egyik álma megvalósul: amint Luis Molowny eleget tesz hadkötelezettségbeli feladatainak, a Real Madrid szerződteti. A felejthetetlen "Mangas" a klub újabb mérföldkövét jelenti.

1946. december 25. Emlékezetes mérkőzés a San Lorenzo de Almagro ellen, akik épp európai turnén vettek részt. Az argentínokat megelőzte hírnevük és túl optimistáknak bizonyultak a mérkőzés előtt. A végére 4 gól kaptak, a Metropolitano megdöbbent és ámulatba ejtett közönsége előtt.

1947. június 9. Újabb jelentős utánpótlás érkezett a királyi gárdához. Narro, Muńoz, Pahińo, Gabriel Alonso és Macala. Az új korszak első kupáját megnyerik, amelyet Eva Duarte Perón, az akkori argentín elnök felesége adott át.

1947. december 14. Megnyílik a Santiago Bernabeu stadion. A nemzetközi sajtó az arénát a legjobbnak ítéli Európában. Az első gólt az új pályán Barinaga szerzi. A nyitó meccs az Os Belenenses ellen hazai győzelemmel végződik. Az eredmény: 3-1.

1948. január 27. A brit Mr. Keeping, a Southampton és a Fulham egykori futballistája foglalja el a Real Madrid edzői székét. A brit forradalmat csinál újszerű taktikájával.

1948. május 28. A taggyűlés egyhangúan megszavazza Santiago Bernabéu "Kiérdemesült és Megbecsült Elnök"-i címének adományozását Real Madrid Club de Fútbol-ért végrehajtott tevékenységéért és folyamatos erőfeszítéseiért. Bernabéu egy olyan csapatot álmodott meg, amely több tízezer néző előtt játszik, uralja a hazai, valamint a nemzetközi mezőnyt is. A stadion épült a támogatók pénzéből, akik ezért cserébe használhatták a klub nyújtotta szolgáltatásokat, mint például a teniszpályákat, tornatermeket. Már "csak" a csapatot kellett összehozni.

1950. szeptember 1. Létrejön a Real Madrid Információs Bulletinje, egy lap azzal az egyszerű és ambiciózus céllal, mint hogy a Real Madrid legtöbb szurkolói felé legyen szóvivő. A borítón Bernabéu kézírásos szövege áll: "Sok sikert kívánok a madridista Bulletin szerkesztőinek. Csak egy tanács egy öregembertől: bánj jól a barátaiddal, de bánj sokkal jobban az ellenségeiddel! Egy nagy ölelést küldök minden madridista részére." Több, mint 40 évnyi híradás után a Real Madrid tevékenységéről, a régi Bulletin átadta a helyét a Real Madrid magazinnak, amely az egyik jelenlegi kapocs a Madrid rajongók és a Real Madrid között.