Igézve álltam, soká, csöndesen,

És percek mentek, ezredévek jöttek,

Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetődtek,

És éreztem: szívembe visszatér,

És zuhogó, mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek utjain a vér,

A földi érzés: mennyire szeretlek!