Nagyon régen adtál nekem valamit,
Amit én sohasem kértem.
Egy gyönyörű ajándékot,
Bennem él minden jóságod.

Két karoddal gyöngéden öleltél,
Gyermeki ártatlansággal szerettél,
Szeretetet, játékot, mindent megkaptam,
De ezekért cserébe semmit sem adtam.

Mindig mondták, legyek jó, fogadjak szót neked,
Mert te vagy az, aki értünk oly sokat szenvedett.
De rossz vagyok és neveletlen,
Az ajándékod meg sem érdemlem.

De miért adtad azt oly könnyen?
Miért fáj a múlt, miért folyik a könnyem?
Miért szenvedtél éjszakákon át?
Könnyes szemmel kívánva jó éjszakát.

Mondd, hogy viszonozhatnánk ezeket,
Hogy gyógyítsam a régi sebeket?
Hogyan feledtessem a fájó emléket?
Hogyan köszönjem meg az életet?

Vissza nem adhatom neked
A boldog gyermek éveket,
És egy önző mohó gyermek kér:
Köszönöm a tegnapot, maradj a holnapért!