Fivér, nővér, állj meg csendben, és próbálj emlékezni.
Felejtsd el az idő hajszáját, még ha csak naponta tíz percre is.
Figyeld önmagad és embertársaidat, és cselekedeteidet is.
Próbáld teljesen őszintén feltárni a dolgok mozgatórugóit, és az eredményt a téged körülvevő valóságban vizsgáld.
Sohase felejtsd el, hogy a bölcs derűs, és az okokat keresi.
Pusztítsd el büszkeséged, mely nevetséges Isten előtt.
Irtsd ki a becsvágyat, amely arra kényszerít, hogy fivéredet vagy nővéredet kínozd.
Semmi se legyen túl könnyű a számodra, csak az áldozat.
Légy szorgalmas, de megfontoltan.
Kerüld el, hogy értelmetlen dolgokat cselekedj, mondj vagy keress, és a nap minden percében számold fel ezeket.
Ne cselekedj vagy beszélj meggondolatlanul, hogy ne teremts új gondokat.
Jegyezd meg, csak az az erős, ki saját magát legyőzi.
Ha erőt vesz rajtad a fájdalom, nyugtasd meg magad.
Ne menekülj kábulatba vagy hazugságba, hanem szemléld azt számtalan jelentésének fényében.
Ismerd fel, hogy a fájdalom egy megvilágosító tűz, mely a sebeket kiégeti és megtisztítja.
Buzgón vágyj egy ilyen tisztulásra, mert nem válhatsz tudóvá, mielőtt e tűzben főnixként nem születtél újjá.
Élj az örök jelenben!