Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott  egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő  érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek  nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte  a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.  A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy  vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható.

- Cselekedetekkel, vagy szemlélődéssel lehet elnyerni az üdvösséget? 
-Egyikkel sem. Az üdvösség látáson keresztül jön. 
- Mit kell látni? 
- Hogy az arany nyaklánc, amit annyira szeretnél, már ott van a nyakadon. Hogy a kígyó, amitől úgy félsz, csak egy kötél a földön. 

Egy indiai legenda szerint egy férfi minden nap a falu szélére járt vízért egy új és egy régi edénnyel. Az öreg edény már meg volt repedve, csorgott a víz belőle és a hazafelé úton a fele kifolyt. 2 éven keresztül minden nap ugyanazt az utat tette meg a férfi. 
Az új edeny büszke volt, a teljesítményére és tudatában volt annak, hogy teljes mértékben megfelelt arra, amire keszítették. Míg az öreg edény majd meghalt szégyenében, hogy a feladatát nem tudta tökeletesen ellátni még akkor is ha tudta, hogy a repedések a hosszú évek hűseges munkájának a következményei voltak.

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon 
át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.
Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis 
ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. 

Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál: lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik! 

Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, az mindig lerázta magáról és egyre feljebb mászott. 
Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált! 

Az élet minden fajta "szemetet és földet" fog rád lapátolni.

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tõle: 
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban? 
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esõvíz összegyûjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak: 
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok? 
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba: 
Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. 
A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. 
A szeretet megszólította:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?

"Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton.
Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két,
párhuzamos lábnyomot látott a homokban:
az egyik az övé volt, a másik az Úré.
Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal
csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen
élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek.

Egy szent ember egy nap Istennel beszélget
Mondja neki:
- Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten odavezeti a szent férfit két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és
megengedi a szent embernek, hogy betekintsen ...
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén
egy nagy fazék,... benne ízletes raguval.
A szentnek... elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.