Fejfasimogató Ma halottainkra emlékezünk. Könnyes a szem. Tétova kezünk simítja sírhant hideg kövét, mintha arcához érhetnénk még, mintha megfoghatnánk kezét... Mintha a márványlap alatt a drága halott megmaradt volna élőnek, s válaszolna erre a vágyó mozdulatra, kezünket lágyan megsimítva...
Ma halottainkra emlékezünk. Sírjaik előtt elrévedünk, borzaszt a magányos jövendő, hogy sorban ki a következő, s mit hozhat még e szűk esztendő. Elzokogjuk bús szívünk szerint árvaságunk, félelmeink, fejünket fejfájára hajtva, sorsában sorsunkat siratva, végében magunk végét vallva.
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Emlékezzünk halottainkra!
14 éve | 0 hozzászólás
FejfasimogatóMa halottainkra emlékezünk.
Könnyes a szem. Tétova kezünk
simítja sírhant hideg kövét,
mintha arcához érhetnénk még,
mintha megfoghatnánk kezét...
Mintha a márványlap alatt
a drága halott megmaradt
volna élőnek, s válaszolna
erre a vágyó mozdulatra,
kezünket lágyan megsimítva...
Ma halottainkra emlékezünk.
Sírjaik előtt elrévedünk,
borzaszt a magányos jövendő,
hogy sorban ki a következő,
s mit hozhat még e szűk esztendő.
Elzokogjuk bús szívünk szerint
árvaságunk, félelmeink,
fejünket fejfájára hajtva,
sorsában sorsunkat siratva,
végében magunk végét vallva.
Címkék:
Tovább