1. 
   

   
   

    Ahogy a napok rövidülnek,
   Úgy érzem minha köd borulna rám.
   Ahogy az éjjelek lehülnek,
   mind gyakrabban jut eszembe anyám.
   
   Mit oly sokszor elhalasztottam
   Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár.
   Jóvá tenném mit mulasztottam,
   De nem lehet, mert Ő már messze jár.
   
   Ó mennyi mindent nem tettem meg!
   Még nem késő, te még megteheted.
   Megőszülve is maradj gyermek,
   Mondd meg neki mennyire szereted.

Szabó Lőrinc:
PANNÓN ŐSZ

Ősz van, a régi, a tavalyi ősz
s e furcsa ősz egészen megbüvölt.
Tetszik nekem. Szétnézek, látom a
roppant hervadást, de nem keserít,
és nem bánom, hol végzem utamat.
Nem értem a világot; azt hiszem,
nincs célja; – mért is volna? – és ami
értelmet magam képzelek belé,
sose több, mint maga a létezés.
Ősz van… Szép ősz… A jókedvű rigók
torkából még az augusztus rikoltoz
s itt-ott nagy lepkék villognak: olyan
egy a születés és az elmulás,
mintha csak ruhát cserélne a Föld,
mintha a csere volna csak örök…
Ősz van… Nem az ősz: az benne a fontos,
hogy van!… A szél könnyelmű suttogása
ős legendákra tanítja az erdő
figyelmes bokrait és századok
óta köztünk kisértő szellemek
fájdalmát-örömét mesélgeti…
Ősz van!… Az évek szele csöndesen
hordja a sírokra a feledést…
Párás a fény… Szárazabb zajjal csúsznak
egymáson a tó hullámai… De
fáradhatatlan felhők görgetik
az égen lomha lavináikat…
Ősz van!

 

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.

1. 

    Mosoly az élet rózsája
   Az nem gondol csak magára.
   Kinek mosolya varázs ma,
   Élvezet nézni magába.
   A Nap mosoly a tengeren
   Miben a lélek megterem.
   Benne érzem a végtelen,
   Mi a szívben érzelem.
   Minden mosolyban érzelem,
   Ha nézem szívem kénytelen,
   Mint a Nap hol a fény terem
   Lángra gyúlni az ég felett.
   Mosoly az élet varázsa
   Nézni is jó azt magába.
   Kinek mosolya varázs ma
   Annak szép lehet az álma.
   Minden mosoly egy üzenet
   Talán tőle egy dal szület`
   Mi vidítja a szívünket,
   Repíti mennybe lelkünket.

 Az édesanya

Nincsen a gyermeknek
Olyan erős vára,
Mint mikor az anyja
Őt karjaiba zárja.

Nincsen őrzőbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.

Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne.