"Egyre tágabb a valóság, a porond mégis összemegy
Menő brókerek, ügyészek, mégis potom összegek,
Közben nem kérem,hogy én legyek a pokol őrszeme,
Mert a képmutatás,a pózolás meg a porban ölne meg.
Baszunk az egészre, ezért vágunk a Földön sebeket,
Pakolom a zsebeket, mert már főhős nem leszek.
Épphogy kapok szerepet, minek kaparni fölöslegesen,
a fröccsöm megveszem, míg az ösztön megvezet,
nem a köcsög emberek, a kölcsönvett kamatot kapók,
Ezek kaparósjegyek, köztetek egy kalandor vagyok,
Aki kanos kamaszok,baszok,de ebben a közegben
még az egyenes út is kanyargós nagyon,
kiskapuk,csalások, hamis eszmerendszerek,
Az hogy egyszer megmered, egyszer még se tennéd,
Ha lopsz, nem lehet kézen fogni az enyves kezeket,
Behúznak, és a végén a nyomor minden embert eltemet,
Ellenem, ellened, ellenünk,mostmár egyre megy,
Egyed meg amit kaparnak a szád elé, láttam én eleget.
Azok érnek keveset, akik sokat soha sem kaphatnak,
Fussatok százfelé, ha túléded, köszönd meg magadnak."

"Van sok dolog amit még ki nem próbáltam
De van még elég ídőm, hogy kielégítsem a vágyam
Régen úgy gondoltam, jó volna egy nagy aranyhegy
Mára már úgy érzem, hogy egy füves domb is jó lesz
Tudom Te is félsz és másokat is féltesz
Nem tudod hogy mi jön még, és hogy itt meddig élhetsz
Kopott zongorán egy ismerős dallam csendül
Minden poros billentyűn egy régi emlék rajt ül
Legyints egyet, hogy oszoljon az emlék pára
A múlttal hiába harcolsz, békülj be a mába
Az élet nem gonosz, inkább csak kiszámíthatatlan
Mindenre van magyarázat, hogy miért pont úgy van
Döntsd el, hogy mit akarsz, mert cél nélkül hiába
Feleslegesnek fogod érezni magad a világba
Mindenkinek megvan a maga keresztje a bűne
Ezzel együtt kell élni, aztán velünk jön a tűzbe
Ettől még élhetsz nyugodtan, az életben mindent szabad
A kaszás meg ha eljön, a szemébe kacsintasz
Amíg más reszket, addig Te elindulsz az úton
a ismeretlent felfedezni, de saját módon!"