"Egyre tágabb a valóság, a porond mégis összemegy
Menő brókerek, ügyészek, mégis potom összegek,
Közben nem kérem,hogy én legyek a pokol őrszeme,
Mert a képmutatás,a pózolás meg a porban ölne meg.
Baszunk az egészre, ezért vágunk a Földön sebeket,
Pakolom a zsebeket, mert már főhős nem leszek.
Épphogy kapok szerepet, minek kaparni fölöslegesen,
a fröccsöm megveszem, míg az ösztön megvezet,
nem a köcsög emberek, a kölcsönvett kamatot kapók,
Ezek kaparósjegyek, köztetek egy kalandor vagyok,
Aki kanos kamaszok,baszok,de ebben a közegben
még az egyenes út is kanyargós nagyon,
kiskapuk,csalások, hamis eszmerendszerek,
Az hogy egyszer megmered, egyszer még se tennéd,
Ha lopsz, nem lehet kézen fogni az enyves kezeket,
Behúznak, és a végén a nyomor minden embert eltemet,
Ellenem, ellened, ellenünk,mostmár egyre megy,
Egyed meg amit kaparnak a szád elé, láttam én eleget.