A Farsang története.

A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig (március elejéig) tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek.

A farsangi jókedv, mulatság eredetileg pogány ünnep. A farsang lényege a tél temetése  és a tavasz eljövetelének ünneplése.  Az álarcok, mint maszkok és a felvonulás sok helyen a gonosz, rontó szellemek elriasztására, megtévesztésére szolgált, és a termékenységet is biztosította.

Január 6-án tartja a nyugati kereszténység – főleg a katolikus egyház – a vízkereszt, más néven a három királyok, vagy megint más néven a napkeleti bölcsek ünnepét, amely az egyik katolikus főünnep, ez után kezdődik a farsangi időszak.

A keleti kereszténység a Julián-naptár szerint, 13 nappal később ünnepli a vízkeresztet, mivel január 6., illetve 7. a keleti kereszténységben a karácsony. A vízkereszt ünnepének hivatalos neve görög-latin szóval epifánia, pontosabban Epiphania Domini, azaz magyarul Urunk megjelenése.