Tegnap és ma

Most az öreg házban egymagamba járok, 
Hol gyertyalángtól szédült éj fekete árnyak, 
Imbolyogva járnak szívszorító táncot 
Egy gyászkeretben lévő kedves kép előtt. 

Fülembe dobbanó rögök zenélnek 
Zuhanva lehullva a sírgödör felé. 
Illatos virágok kazla előtt állva, 
Érzem és tudom,..Ő többé már nem él. 

A harang nyelve reszketőn megcsendül, 
Szellő viszi hangját messze,szerteszét. 
Csak egy gödör ásít a sötét anyaföldbe 
S némán fogadja be az Ő drága tetemét. 

Mint fekete árnyak,körbe-körbe állnak, 
Testvér,rokon, barát.... és a megtört férj. 
Arcukon könny csordul,a harang ismét kondul, 
Sötét fejfa jelzi örök lakhelyét. 

És az üres házban egymagamba járok, 
Gyertyalángtól szédült éjfekete árnyak, 
Imbolyogva járnak szívszorító táncot, 
A gyászkeretben lévő régi kép előtt.

•  Szerkesztés

• 2011. április 12.