Őrzöm az emlékedet

Tegnap és ma

Most az öreg házban egymagamba járok, 
Hol gyertyalángtól szédült éj fekete árnyak, 
Imbolyogva járnak szívszorító táncot 
Egy gyászkeretben lévő kedves kép előtt. 

Fülembe dobbanó rögök zenélnek 
Zuhanva lehullva a sírgödör felé. 
Illatos virágok kazla előtt állva, 
Érzem és tudom,..Ő többé már nem él. 

A harang nyelve reszketőn megcsendül, 
Szellő viszi hangját messze,szerteszét. 
Csak egy gödör ásít a sötét anyaföldbe 
S némán fogadja be az Ő drága tetemét. 

Mint fekete árnyak,körbe-körbe állnak, 
Testvér,rokon, barát....

Vergődés

 

Lázas éjszakában elkerül az álom, 
Könnyes kék szememmel csak Téged látlak én, 
Hamis, sötét árnyak fátyoltáncot járnak, 
Csillagfénnyel égve, éjnek idején. 

Tehetetlen dühben én csak arra várok, 
Hogy megjelenjél végre egy felhő tetején. 
Kórtól vézna kézzel simogass meg újra, 
Bújjál kicsit hozzám, mint annak idején! 

Tudom...mégsem értem, többé nem vagy nékem, 
Örökre elmentél, elcsábított az ég! 
Hideg szellő lebben, vonaglik a függöny, 
Az ablak vak szemében megvillan egy fény. 

Te küldted ezt nékem messzi sötét égből, 
Csont kezeddel szőve, csillag fényéből, 
Fátyolként borul rám, izzadt takaróként, 
Kábultan álmodva csak Rád gondolok én! 

2011.márc.30 
GGy.

A néma gitár 

Halványuló képek,meggyötört emlékek, 
A tavaszváró szélben ó de messze száll. 
Elsiratott álmok,el nem mondott vágyak, 
Viszi lenge szellő és ki tudja hol jár. 
Gitár halk zenéje,ragyogó Hold fénye, 
Messzeségbe úszva elhagytak ma már. 
Csend honol a tájon,elkerül az álom, 
Ködös képzeletem még vissza-vissza vár. 
Óra ketyegése,az idő ébredése, 
Elsuhanó percek zuhannak le már. 
Ólomsúlyú álmok,hervadó virágok 
Nincsen most sehol senki,ki ajtót nyitna rám. 
Kormos gyertya fénye pislákolva ég le, 
Fanyar füst szagával telik meg a ház. 
Néma már gitárom,többé sosem játszom, 
Countryt,spanyol tangót,tánczenét vagy mást

GGy.