Reggel 4 óra.

Az ébresztőm diszkréten megkezdi tapintatos zenéjét, jelezve:itt az idő.

Fél-kómában vagyok, épp álmodtam valami zagyvaságot, sok régi munkatársam jelen volt, lemaradtam a vonatról, hiába akartam szaladni, a lábam nem mozdult,...aztán olyan is van, amikor eltűnik rólam a ruha, és pucéran állok más emberek előtt...

Szóval, "idilli" hangulatban ébredek.Bevillan az agyamba, :most nem kell sokat ceremóniáznom, este gondoskodtam róla, hogy reggel kevesebb hókusz-pókusz legyen, amikor csomagolok a dolgozónak,...szóval úgy döntök, még 15percet maradhatok az ágyban.Olyan jóóóóóóóó még maradni.Hiszen hiába van junius, olyan hideg van, hogy komolyan nem túlzok, ha ezt a mai reggelt hőmérsékletileg egy február.végihez hasonlítom.Maradok hát, és gondolkodom azon, amiket álmomban láttam, már amire még emlékszem.Aztán eszembe jut, milyen régen is nem láttam J.K.