_Hogy vagy ma?_kérdezem magamtól, mivel más nem kérdezi meg.

_Köszönöm, olyan fél-finoman._válaszolom magamnak, mert másnak nem válaszolhatom.

Aztán elgondolkodunk együtt, én és a lelkem, mit is jelent ez,"fél-finoman".

Először is azt, hogy nem kell panaszkodni, lehetne sokkal rosszabb is.

Általános közérzetem jó, tudok energikusan mozogni, intézkedni, morogni, nevetni, tudok sportosan élni, gyalogolni derűs hangulatban, nézni a tájat az ablakomból, ___ezt a csodát, ezt a gyönyörűt.