_Hogy vagy ma?_kérdezem magamtól, mivel más nem kérdezi meg.

_Köszönöm, olyan fél-finoman._válaszolom magamnak, mert másnak nem válaszolhatom.

Aztán elgondolkodunk együtt, én és a lelkem, mit is jelent ez,"fél-finoman".

Először is azt, hogy nem kell panaszkodni, lehetne sokkal rosszabb is.

Általános közérzetem jó, tudok energikusan mozogni, intézkedni, morogni, nevetni, tudok sportosan élni, gyalogolni derűs hangulatban, nézni a tájat az ablakomból, ___ezt a csodát, ezt a gyönyörűt.

Megismerkedhettem az internet csodájával, _____igaz, be kell vallanom, csak minimális szinten__nem kell már időre rohannom sehová, azt csinálok, amit akarok,/na azért ez nem teljesen igaz, de majdnem,/olvashatok irodalmat, történelmet, nézhetek fotókat, olvashatok blogokat,/ezt a "műfajt"nagyon szeretem!/

hozzászólhatok fórumokhoz, készíthetek magamnak személyre szabott oldalt,oda beírhatom minden hülyeségemet, társaloghatok magammal/elvileg mással is, de valamiért ez nem szokott sikerülni, talán azért mert nem olvassa más/levelezhetek emberekkel, _-szóval, vannak lehetőségek.

Ez a része az, amelyik finom.

Szomorúság az egészben az, hogy mindez olyan személytelen.Nem tudom mondani senkinek, milyen szép most a táj az ablakomból, nézd, el lehet látni a Mátráig, kinek ajánlhatom, ha valami jó könyvre, filmre, esetleg fotóra akadtam és örömöm van benne?Ki élvezi azt rajtam kívül, hogy fitt vagyok, hogy vidám vagok, hogy kedves vagyok?Senki.Nincs senki.Ez benne a +"fél".A finomban.Tehát, hogy fél-finoman vagyok, ezt jelenti.Én egy fél ember vagyok.

Mégsem panaszkodhatom, és nem is teszem.Fél ember vagyok ugyan, de egészségesen fél ember, és vannak olyanok,_-sokan____akik szívesen cserélnénekvelem.

Ez az írás is tanúsítja azt, hogy fél vagyok.Félig boldog, félig boldogtalan.

Hogy vagyok?

Köszönöm, csak vagyok.

Megvagyok.