Küszöbén az estnek,

csillagfakadáskor

dalba fog az ember,

ha már fáj a sorsa:

nagyon szépen fájjon!

küszöbén az estnek

csillagfakadáskor.

-------------------------------------------------------------------------

Nem azért szeretünk valakit,mert szép.

Azért látjuk szépnek,mert szeretjük.

,,De csit! duzzogni nem szabad,

  szivem! jutalmat ne keress!

 Jutalmul:mindig légy szabad,

 S ha nem szeretnek is szeress!

,,Semmi ágán ül szivem,kis teste

 hangtalan vacog,köréje gyülnek szeliden

 s nézik, nézik a csillagok."

/József Attila/

Senki nem kérdezte tőlem soha

Csakugyan az vagyok-e kinek árnyalakját szivére szoritja

Az-e ki loppal ül a szerelem leveséhez

Az-e ki bozótban mocorog

Az-e kinek fejét

A kádcsap alá véli tartani.

Valahányszor üvöltöttem a kíntól

Mást pólyáltak be énhelyettem

Ahányszor kimontam: Bevallom.

Azthitték,csak a szél beszél.

/Jean Rousselot/

Most tél van és csend és hó és halál.

A föld megőszült;

Nem hajszálanként,mint a boldog ember,

Egyszerre őszült meg,mint az isten,

Ki megteremtvén a világot embert,

E félig istent félig állatot.

Elborzadott a zordon mű felett

És bánatában ősz lett és öreg.

Majd eljön a hajfodrász,a tavasz,

S az agg föld talán vendéghajat  veszen,

Virágok bársonyába öltözik.

Üvegszemén a fagy fölenged,

S illattal elkendőzött arcain

Jókedvet és ifjuságot hazud:

Kérdjétek akkor a vén kacért,

Hová tevé boldogtalan fiait?          / Vörösmarty Mihály/

,,Feketeországot álmodtam én,

ahol minden fekete volt,

minden fekete,de nem csak kivül:

csontig,velőig fekete

fekete,

fekete,fekete fekete

Fekete ég és fekete tenger,

fekete fák és fekete ház,

fekete állat,fekete ember,

fekete öröm és fekete gyász"

/Babits Mihály/