Senki nem kérdezte tőlem soha

Csakugyan az vagyok-e kinek árnyalakját szivére szoritja

Az-e ki loppal ül a szerelem leveséhez

Az-e ki bozótban mocorog

Az-e kinek fejét

A kádcsap alá véli tartani.

Valahányszor üvöltöttem a kíntól

Mást pólyáltak be énhelyettem

Ahányszor kimontam: Bevallom.

Azthitték,csak a szél beszél.

/Jean Rousselot/