Fáj az élet,mert sajog a szívem.

Üres az élet,mert elnémúlt a lelkem.

Szóra bírni nem tudja talán senki.

Ennyi kínt már nem tudok elviselni.

Hányszor nevetsz rajtam,s csapsz be még?

S én hányszor adjam neked szívem,mikor lesz elég?

Sírok,szenvedek,de te észre sem veszed.

Mindent felkínáltam neked,az egész életem.

Nem akarlak szeretni,nem akarlak látni.

Csak észrevétlen,csendesen magamba zárni.

Elfelejteni téged,ez a vágyam.

Csak álmaimban fogsz élni,és én várlak.

Talán egy másik életben,egy másik világon.

Talán teljesül ez a gyönyörű álom.

Várni foglak mindig,mindig csak rád.

Mert csak te pendíted meg szívem húrját!