Nem tudod milyen érzés kerít hatalmába mikor meglátlak.

Nem tudod mekkorát dobban a szívem,ha számmal érintem szádat.

Nem tudod mennyire hiányzol nekem.

Nem tudod mennyit gondolok rád,hosszú éjjeken.

Hiányod lassan fájdalomba csap át.

De nem szólhatok,,míg nem hallom szíved szavát.

Rossz ha nem vagy velem,nem érzem illatod.

Messze vagy tőlem,nagyon messze,s belém mar a fájdalom.

Szeretem,hogy mindig mosolyogsz rám.

Szeretem,hogy úgy ölelsz,mint egy porcelánbabát.

Fáj az élet,mert sajog a szívem.

Üres az élet,mert elnémúlt a lelkem.

Szóra bírni nem tudja talán senki.

Ennyi kínt már nem tudok elviselni.

Hányszor nevetsz rajtam,s csapsz be még?

S én hányszor adjam neked szívem,mikor lesz elég?

Sírok,szenvedek,de te észre sem veszed.

Mindent felkínáltam neked,az egész életem.

Nem akarlak szeretni,nem akarlak látni.

Csak észrevétlen,csendesen magamba zárni.

Elfelejteni téged,ez a vágyam.

Csak álmaimban fogsz élni,és én várlak.