Nem kérek más barátot. Téged kérlek, mert te vagy őszinte! És te vagy aki tudja, hogy mi a barátság. Fölösleges a beszéd, egy pillantás bőven elég, s tudod, hogy mi a baj. Látod, ha rossz a kedvem mindig meghallgatsz engem, és nem nevetsz rajtam. Hanem velem nevetsz. Ne félj attól, hogy elmegyek, hiszen mindig itt leszek veled, hogyha te is akarod! Ha pedig úgy hozza az élet, hogy mégis el kell válnunk, emlékezz rám, s, hogy volt egy közös álmunk! Emlékezz majd, hogy mennyit nevettünk, ne felejtsd el, hogy kiket szerettünk. Emlékezz azokra a szavakra, miket csak mi ketten értünk. Ha el is felejtesz majd engem, jusson eszedbe, hogy nekem mindig szép emlék leszel, évek múlva is egy ember jut majd az eszembe: Te!!!!