Azt mondják mindig a remény hal meg utoljára.  Akkor mindenkinek kivánok reményt, hogy  tudj reménykedni, ha a  rossz dolgok megjavithatók a jók jobbá tehetők.  Vagy csak, hogy megérdemled....

Akárhogyan nézem felesleges vagyok.  Nem tartozom senkihez.  Nincs semmim.  Ilyenkor legyél vidám és boldog. Most örülj az életnek .Akárhogyan is próbálkozom valami mindig mellé megy.  Ha nem ebbe akkor abba van belekötve.  Mindig azt hallom, hogy  milyen közömbös vagyok semmi sem érdekel, pedig minden egyes szó mint a kés a vajban úgy hatol a szívembe.  De álljak le mindig bizonygatni? Nem.  Ez van nem megy lélektelenül, érzések nélkül.  Semmi.  Sem a mosoly semmi.  Az istenért rák vagyok érzésekre van szükségem, biztonságra, bizalomra szeretetre, szerelemre. Talán senkinek nincs szüksége ennyire rá mint nekünk.  Néha elszoktam mélázni azon, hogy  milyen könnyen eltud romlani minden.  Elég egy pillanat, és minden kártyavárként omlik össze.  Néha olyan mintha az istenek játékai lennénk egyszer erre a falra csapnak utána oda. Te meg csak győzd össze szedni magad.  Minden olyan hideg és rideg.  Egyre inkább úgy érzem, hogy nem tudok olyant tenni, hogy örüljenek nekem.  Pedig most már mindenre igyekszem oda figyelni.

Bárkivel is beszéltem mindig csak dicsértem, mikor megismertem nem volt nálam boldogabb ember. Ahhoz képest most....  Igen zárkózott vagyok nehezen ismerkedem nem tudok mindenkinek megfelelni, és nem is akarok, nem tudok mindenkivel barátkozni, sem haverkodni, és nem is akarok.  Mindig is ilyen voltam.  De most minden baj.:(  Eszembe jut Csuka Mónika száma: " Fogadj el így ez vagyok én porszem vagyok a semmi közepén" amúgy ajánlom mindenkinek nagyon szép:)én tisztában vagyok vele, hogy minden kettőnkön múlik, a kapcsolat és a válás is.MINDEN!Tehát nem csak ő vagy én, hanem mi.  Ezzel tisztában vagyok.  De jelenleg nem tudok semmit.  Mikor úgy érzem, hogy talán alakul akkor újra kiderül, hogy tévedek. Fura ez.  Szóval jelenleg felesleg vagyok.

Meghal a remény és meghal a lélek, egyszer még sajnálni fogod, mi semmivé lett. Ekkor már késő, meghalt a lélek...................